Nem tudom, ki hogy van vele, de én el tudom nektek mondani egy kívülálló szemével, hogyan látom Magyarországot. Annak, aki folyamatosan itt él rendszerváltás óta, nem biztos, hogy ennyire tisztán lejön a kép, mert benne él, vele alakul át.

Én ma jobban élek, de azért, mert kimentem hajóra és lehúztam öt évet. Mikor elmentem nem volt semmim, most van új házam, autóm, motorom, családom. Ebben viszont egyik kormány sem játszott semmilyen szerepet. Annyival járultak hozzá a költségvetésemhez, hogy rögtön kiszabtak 250 ezer ft vagyonszerzési illetéket rám, amikor nagy nehezen vettem egy panelt. De nem ez a lényeg.

 Ha itthon maradok, valszeg most is a csóró diplomásokkal iszogatnék és vinném a trabimat műszakira...

Amikor visszajövök 7-8 hónap után, mindig az az érzésem, hogy rosszabb a helyzet, mint amikor elmentem. Minden téren. Nem lehet közlekedni a városban, az emberek agresszívek, őrűltek, uttalan utak, káosz, por, szemét, kutyaszar, sok-sok kidobott pénz kampányra, időgépre, fölösleges dolgokra. Egyszerűen nevettséges ebből a szemszögből nézve. És mintha ez nem nagyon zavarna senkit. megszavazzák még négy évre ugyanezt a lejtőt. Nem nagyon értem. Gyökeres változás kell. Lehet, hogy az MDF jó irányban kapargat, nem tudom. Eddig nem érdekelt a politikai acsarkodás, de most már van egy gyerekem, nem mindegy nekem sem, hogy fog felnőni, milyen morálban, városban, emberek között. És kezdek aggódni.