Abban egyetértek, hogy eltérőek az emberek szellemi képessége, kitartása, nyitottsága és kíváncsisága. Azért tartom fenn határozottan, amit korábban mondtam, mert egy hozzám igen közeli embertől is rendszeresen hasonló véleményeket hallok (pl. hogy a természettudomány mindent utólagosan magyaráz meg, kvázi ráerőlteti a világra az utólagos magyarázatát). Sokszor órák hosszat vitatkoztunk, persze semmire nem jutottunk. Persze ő is frusztrált, pánikrohamai alakultak ki, pszichiáter is kezelte már, de mindazonáltal a maga területén tanulékony, gyors, vág az esze. Nemrég kapott állást a világ egyik legnagyobb könyvvizsgáló cégénél (mint pénzügyi jogtanácsos), kiválóan sakkozik, gyerekkorában első hallásra megtanult hosszabb verseket. Ezzel szemben én egyszerű filmeket is sokszor nem tudok követni, elveszítem a szálat, nem értem, ki mit miért csinál. Miközben állítólag kiválóan alkalmas vagyok a logikus gondolkozásra. Most nem akarok ebbe a témába jobban belemenni, de állíthatom, hogy elsőkézből tapasztaltam az ilyen parttalan vitákat, az életben is (az illető mindig arról próbált meggyőzni, hogy gőgös a tudomány, inkább árt, mint használ, az igazsághoz nem sok köze van, tudván persze, hogy én is a tudományból élek). A matematika sok embertől távol áll, nehezen dolgozzák fel, hogy a mai fogalmak és eredmények jelentős részét annak a nyelvén írják és bizonyítják. A matematikai létezés fogalmát kevesen tapasztalták meg, a legtöbb ember számára az ugyanolyan hókusz-pókusz, mint a szellemidézés. Erről biztos a közoktatás is tehet. De egyre nagyobb az olló az "értők" és "értetlenek" között. Néha komolyan gondolkodom azon, hogy nem egyfajta evolúciónak vagyunk-e most is tanúi és a távoli jövőben igazi háborúra kerül sor az absztraktul és a konkrétan gondolkodók között (mert már külön fajjá válnak). Lehet, hogy az összes matematikát bezúzzák majd, ha az utóbbiak nyernek.