A kínaiak koreiai szerepéről találtam egy érdekes részt: "Október végén úgy tűnt, hogy a háború hamarosan befejeződik. Az agresszor észak-koreai csapatok csaknem teljes vereséget szenvedtek, és nagy részük az országot Kínától elválasztó Jalu folyó túlpartjára menekült. November 25-én azonban mintegy 300 ezer kínai „népi önkéntes” zúdult a mit sem sejtő győztesek jobb szárnyára, a 8. amerikai hadsereg katonái pedig fejvesztett menekülésbe kezdtek. A könnyűfegyverzetű kínaiaknak ugyan semmilyen harckocsijuk nem volt, de a nehéz terep és a kegyetlenül hideg, a mínusz 35-40 fokos tél egyszerűen semmivé foszlatta az ellenség technikában és tűzerőben mutatkozó fölényét. Ezt az előnyt kihasználva gyors ütemben vissza is szorították az utakhoz kötözött „imperialistákat”. Bár Walker altábornagynak sikerült állásait egy rövid időre megszilárdítania a 38. szélességi foknál, de az 1951. január 1-jén újra támadásba lendült kínaiak már 4-én elfoglalták Szöult. Minthogy „Johnny” Walker december 24-én dzsipjével halálos balesetet szenvedett, helyét a II. világháború egyik legendás ejtőernyős-parancsnoka, Matthew Ridgway tábornok vette át. Szerencséjére a kínai offenzíva hamarosan kifulladt, így képes volt ellentámadást indítani. Március 14-én visszafoglalta a dél-koreai fővárost, és áprilisra megszilárdította a frontot a 38. szélességi fok környékén." (www.bevetes.hu)