Színes Kormorán Creative Commons License 2006.04.09 0 1 101
Sziasztok!

A Haditechnika újság áprilisi számának tartalmából:
(Az újság már kapható. 400 Ft.)

Az IVAN ROGOV partraszállító hajó
Egy különleges szovjet-orosz hadihajó bemutatására vállalkozunk. A viszonylag nagyméretű - megközelíti a cirkálók méretét -, 14 080 t vízkiszorítású, 1174 tervezetszámú hajóosztály fő feladata: a partraszállási tevékenység végzése és támogatása. Egy teljes tengerészgyalogos-zászlóalj állományát és felszerelését képes fedélzetére venni, szállítani. Fedélzetéről indíthatja a partraszálló erőket és tüzérségével, helikoptereivel még támogatni is tudja azokat.

A Gorskov admirális által irányított flottafejlesztésből eleinte általánosságban száműzték a nagyméretű felszíni hajókat, mert azok felkutatása és elsüllyesztése számukra viszonylag könnyű feladatnak tűnt, hosszú ideig állítólag ezért nem építettek nagy repülőhordozót. Majd amikor a gazdasági helyzet megszilárdult, és a külpolitikai eredmények támogatása már megkívánta, feladták ezt. Más szempontból ez a jelentős partraszálló erő már messze meghaladta a baráti segítségnyújtás szocialista mértékét is.

A hajó tervezését még a vietnami háború alatt kezdték el, amikor a szovjet flottakötelékek kialakítását elhatározták. A hajó építése méretei, költségei és rendeltetése miatt a nyolcvanas évek elején megtorpant, végül csak három hajóegység készült el.

A cikkben a nagy partraszállító hajóosztályt mutatjuk be, részletezve fegyverzetét és az osztály történetét.


A császári és királyi hadihajók élethű modelljei
A CSIKÓS torpedóromboló


A századforduló előestéjén megjelenő új fegyver, az önjáró torpedó alapjaiban változtatta meg a tengeri harcászatot. Az eleinte megbízhatatlan fegyver a XX. század első éveire korábban nem ismert hatékonysággal vált képessé nagy, több ezer tonnás nehéz páncélos hadihajók elpusztítására. Az olcsó és tömegesen is bevethető torpedók, és az azokat hordozó kisméretű, de gyors és fürge torpedónaszádok ellen a fedélzeten elhelyezett lövegek már nem nyújtottak megfelelő védelmet.

A megoldás a torpedónaszádnál nagyobb méretű, nagy sebességű, mozgékony, könnyű, de hatásos fegyverekkel ellátott torpedónaszád-romboló, vagy rövidebb nevén torpedóromboló lett. Feladata a nagyobb páncélos hadihajók kísérése és oltalmazása volt olyan távolságból, hogy az esetleges támadó torpedónaszádokat megsemmisíthesse, még mielőtt azok a nagy hajókat a torpedó kivetéséhez szükséges távolságra megközelíthetnék.

A szerző először bemutatja a HUSZÁR hajóosztályt történetét, majd részletesen beszámol a modell tervezésének és kivitelezésének menetéről.


Repülőgépből készült csónak a Velencei-tóból
Nemcsak a Balatonban, hanem a Fertő és a Velencei-tóban is lehetnek, illetve vannak világháborús eredetű roncsok. A mintegy húsz éve kezdődött kutatások alatt a Velencei-tóból is emeltek ki világháborús események következtében vízbe került roncsokat. Minthogy itt a víz mélysége alig egy-két méter, a kiemelésre hamar sor került, ezért nem akadtak a tó túlnyomó részének kotrásakor jelentősebb maradványokra, bár az ekkor épített szigetek területeit nem derítették fel előzetesen.

A lehetséges roncslelő helyeket mutatták az ekkor még élő szemtanúk meg. Elmondták, hogy 1944-45 telén hogyan csapódott fel az iszap egy-egy repülőgép lezuhanásakor. Ezeket a helyeket az úszó láp azonnal betakarta. Elmondták azt is, hogy hol szakadt a legtöbbet a halászháló.

Az egyik, viszonylag könnyen hozzáférhető helyszínt Szakonyi Vajk pontosította a helyi vízi rendőrség segítségével. A sekély vízben levő roncs azonosítása búvárfelderítés hiányában sok találgatásra adott okot, de azt tudni lehetett, hogy egy vékony falú, hosszú cső alakú tárgyról van szó, és ez nem tette fontossá a kiemelését. Ebben az időszakban folyt az II-2-es repülőgép felderítése, és a tapasztalatokon okulva a helyszínt nem hoztuk nyilvánosságra. Az II-2-es kiemelésekor - ha már a megfelelő eszközök jelen voltak - szinte adódott, hogy egyidejűleg a másik tárgyat is a felszínre hozza a kutatatók csapata.

Mészáros Attila hajózási szakértő egy motorcsónakból és egy ladikból katamaránt készített, és a Siófokról érkezett búvárcsapattal kihajózott a helyszínre. A műszerekkel már könnyen bemérhetővé vált a tárgy. A búvárok

rögzítették az egyik végét, majd csörlővel kiemelték az iszap alól. A maradvány vízből történő teljes kiemelésére nem volt mód, de jól látszott, hogy alumíniumból készült.


A magyar tengerészet a második világháborúban II. rész
A CSIKÓS az Angol-Magyar Hajózási Részvénytársaság tulajdonaként francia bérletbe került. Az angol, német, francia hadüzenetek Brest magasságában érték a hajót, útban egy nagyobb szénrakománnyal Imminghamból Alexandriába. A hajó parancsnoka Teleki Gusztáv kapitány volt, aki az 1916-1920 közötti években a fiumei Tengerészeti Akadémia hallgatójaként még a Monarchiában szerezte meg tiszti képesítését. A dualista állam összeomlása előtt még szolgálhatott annak egyik legnagyobb vállalatánál, az Adria Részvénytársaságnál. A háború után az ATLANTICÁ-nál kezdte karrierjét, később belga hajókra, majd a Pannónia Rt. MAGYAR nevű gőzösére szegődött. Innen az Angol-Magyar Rt. CSÁRDA nevű hajójára ment át, 1933 szeptemberében pedig megkapta parancsnoki kinevezését a vállalat PUSZTA nevű gőzösére. A hajó a következő év májusában szerencsétlen körülmények között zátonyra futott, és Teleki ekkor lett a PUSZTA pótlására megvásárolt CSIKÓS parancsnoka.

A világháború elején, alig néhány órával a háborús hadüzenetek után a CSIKÓS francia repülőgépekkel találkozott Brest környékén, majd a Biscayai-öböltől déli irányba haladt. A személyzet a spanyol partok közelében egy angol rádióállomás híreiből értesült, hogy Németország és Egyiptom között megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok. A kapitány ekkor úgy döntött, hogy Lisszabonba indul, hogy hivatalos információkat szerezzen a földközi-tengeri hajózás háborús feltételeiről. A CSIKÓS szeptember 5-én futott be a portugál kikötőbe, és két nap múlva Teleki azt a parancsot kapta, hogy semleges lobogó alatt folytassa megkezdett útját. A hajóra óriási betűkkel festették fel a neve alá a „Hungária" szót és a magyar színeket, hogy minél feltűnőbben jelezzék a semlegességét. A legénység azonban már ekkor különféle biztosítékokat kért háborús kár esetére. Ezekről a helyi magyar konzul jelenlétében írásos szerződést kötöttek, majd szeptember 9-én a gőzös folytatta útját Egyiptom felé. Gibraltárnál egy angol torpedóromboló átvizsgálta a hajó papírjait, majd a formalitások után továbbengedte azt. Egyéb fennakadás nélkül szeptember 20-án érkeztek meg szénrakományukkal Alexandriába, ahol komoly ellenőrzéssel kellett szembesülniük. A kikötőben egy őrnaszád vezette el őket az ellenőrző hajóhoz, ahol átvizsgálták az okmányokat. Ezt követően bekalauzolták őket a kikötő bejáratát elzáró többsoros vashálók között.

A 2. rész a hajó további történetét mutatja be.