MEGINT ELADÓ A CLUB-ALIGA
MÁS NÉVEN AZ EGYKORI PÁRTÜDÜLŐ
MÉG PONTOSABBAN AZ EGYKORI BALATONALIGA KÖZSÉG
(Úgy mindenestől)

A ma még állami kézben lévő Club-Aligát az ÁPVRT újabb pályázat kiírásával (még gyorsan a válsztások előtt) el akarja adni, vagy legalábbis olyan szituációt teremteni, hogy a dolog már visszafordíthatatlan legyen.
De valószínüleg ebben az országban kevesen tudják, hogy mit is akarnak eladni ?

Mit jelent a Club-Aliga, az egykori pártüdülő, a mai és az 1950 előtti telekkönyvi (földhivatali) dokumentációk, kivonatok szerint ?

A mai tulajdoni lapokon létezik egy Aliga-I. és egy Aliga – II. Ugyanez a régi tulajdoni lapokon a mintegy 1,5 km hisszúságú 200-500 m közt változó szélességű balatornparti településen, a magasfal és a víz közötti területen számos telek, nyaraló-épület, faluközponti épület, de még templomok is voltak. A telkek a falu főutcájától egyrészt a part felé húzódtak, másrészt a magaspart felé. Ahol a víz és a domb közötti terület szélesebb volt, ott még a főúttal párhuzamos utcák is léteznek. – Na és szép parkok, parti sétány éa egy móló is része az 50-es évek elejétől lezárt területnek, a partra levezető autóúttal együtt.

Amikor a szép terület megtetszett a kommunista vezérnek, az egészet bekerítették (szögesdrót, örtornyok, fegyveres őrök, farkaskutyákkal őrzött védősávok) és mindenkitől elvették a birtokát. A református templomból disco lett, a katolikus kápolnából ping-pongozó. A régi házak egy részét lebontották, egy részét meghagyták. – Építettek nagy szállókat, fedett uszodát, újabb kisebb házakat, konferencia termeket, vendéglőket, és mindenféle kisebb üzletet a hal- és lángossütőtől, az italozó és fagyizó standokig, a butikokig. – A területen mozi, teniszpályák, kézilabda-, foci pálya, játszótér, gyermekmedence, szép parkok, hatalmas füves napozó területek, csónakázó létesítmények, horgászhelyek, csónakház, és a mólóval védett területen nagy vitorlás kikötő. – Mindez elzártan, de úgy, hogy az Aliga-I-be még kivételezett pártember beutalót kaphatott és a sört harmadáért ihatta, mint más ember a legolcsóbb kocsmában, de az Aliga-II még ezen belül is szigorúan zárt volt. Itt volt a Kádár villája, stb.

Közben a felső parton az Balatonaliga vasútállomástól Világos felé a  60-as évek végén, 70-es évek elején, a „vadcsereesznyés” területén parcellázni kezdtek, ahol a 90-100 négyszögeles telkeket, elsősorban belügyes, jó elvtársak olcsón megvásárolhatták. – Később a nyaraló társaság persze hígult, meg nagy területet parcelláztak, szintén a magasparton Balatonakarattya irányában is. Ez a felső település ma a régi Világossal egybeépülve Balatonvilágos névre hallgat és mintegy 300 ház az állandó lakosok otthonát jelenti, és mintegy 3000 építmény nyaraló. – Ez a mintegy 10 000 ember az összesen 3 km-es Aliga-világosi partszakaszon összesen mintegy 100 m-nyi szakaszon közelíthhette meg szabadon a balatonpartot. (nádas szabadstrandon, utcavégeken és egy nagyobb teleknyi fizető strandon, vagy netán valamilyen világosi ismerősének vízparti telkéről).

A rendszerváltás után a terület állami tulajdonban maradt, de létrehoztak egy Club-Aliga nevű szervezetet, amelynek vezetői természetesen régi jó elvtársak voltak, és amely üzemeltette a létesítményt. Ettől kezdve pl. tudományos konferenciákat is lehetett itt szervezni. Alakult egy Üdülő Egyesület is, amely az első perctől kezdve azért küzdött, hogy kinyissák a kapukat, és minden magyar ember a közúton bemehessen ebbe a magyar faluba is, megközelíthesse a mólót, végigsétálhasson a parton, ő is vehessen egy fagyit a gyerekének. És az itt lakók, meg a nyaralótulajdonosok döntő többségét nem érdekelte, hogy marad-e állami kézben a mozi, a teniszpálya, vagy akármelyik szálló, vendéglátóipari létesítmény, de szeretne lejutni akár a templomba, akár a mólora, vagy a parkba, netán fürödni vagy csónakázni.

16 évvel  ezelőtt a kívánt kapunyitás ügyében megkeresett minden lehetséges fórumtól, kormánytagtól az ügy a Miniszterelnöki Hivatal akkori államtitkárához, az egykori KISz vezér Szilvásihoz jutott, aki ezt eredményesen megakadályozta, sőt közölte, hogy ezt a területet a magyar adósság csökkentése érdekében külföldinek el kell adni, és hazafiatlan, telhetetlen, önző ember minden olyan üdülő, aki egyéni érdekeit az ország érdekei elé helyezi.

Szerencsére akkor nem kelt el a Balatonnak ez a gyöngyszeme, és a külső nyomásra, nyáridőben megfelelő belépődíj ellenében most már bárki bemehetett a faluba. Sőt a helyi lakósok ingyen, a nyaralótulajdonosok és családtagjaik fényképes igazolvánnyal kedvezményes áron bejuthattak. (2005-ben a teljesárú belépő 600 Ft volt, nyugdíjasnak, diáknak 100 Ft, felnőtt családtagnak 300 Ft). Ezért tehát sétálhatott, ha akart megfürödhetett, de ruháját (benne pénztárcáját, mobil telefonját) gyékényére, a fűre tehette. Gépkocsival a felső parkolóban 500 Ft-ért, a parti úton, parti sávban 4000 Ft-ért lehetett parkolni, akár a virágos kertben is, ha máshol már nem volt hely.
Ebbe a helyzetbe már minden helybéli érdekelt beletörődött, noha azon is csodálkozott, hogy a FIDESZ kormány sem akarta kinyitni ezt a szép területet, hanem az Egészségpénztár érdekeltségébe helyezte, majd több orvoskongresszust is tartottak itt, hatalmas sátrakat is felállítván a szép füvön.
Aztán 2005-ben újra előtérbe került a terület egységes egészben történő eladása. Miután két pályázat eredménytelen volt, pedig igyekeztek mindent elhanyagolni, hagyni, hogy tönkremenjen - és ezáltal a vételárat csökkenteni. – A végén még az ott dolgozók zömét is elbocsátották, amitől végre felébredt a helyi lakosság is (akiket módszeresen hangoltak az üdülők ellen) és alighanem emiatt kényszrűségből az Önkormányzat is.
Így 2005. novemberében a helyi lakosság, az Önkormányzat és az Üdülő Egyseület közösen tüntetett a kapuk kinyitásáért. – Nem azért, hogy ne adjanak el semmit, hanem csak az eredetileg közterületek (parti közút, partra levezető közút, a móló, a parti sétány, a parkok díjmentes meglátogatásának lehetőségéről).

Ugye van egy „Balatontörvény” is, amely ugyan határidő nélkül, de előírja, hogy a parti sáv 30 %-ának idővel közterületté kell válni. Ennek első lépése a „távlati fejlesztési tervek” kidolgozása és a hatóságokkal történő elfogadtatása.

A Világosi Önkormányzat ezt a tervet elkészíttette, szakhatóságokkal jóváhagyatta, és ebben szerepel a közutak használatának biztosítása, a Club-Aliga területén a parti sáv és a móló ismételt közterületté nyilvánítása. Amik tehát nem adhatók el. – Ennek a tervnek a beadásáról a novemberi tüntetés után a polgármester és az Üdülő Egyesület vezetője megállapodást írt alá.

Az Önkormányzat ezt a tervet 2006. március 11-ig sem adta be, ezért az Üdülő Egyesület, értesülve az újabb sűrgős privatizációs kiírásról, összehívta az egyesület tagjait és az Önkormányzat képviselőit, hogy tájékoztassák az érdekelteket a helyzetről, és megismerjék egymás alláspontját az esetleges további teendőkről. – Ugyanis szerencsés lenne, ha a pályázati kiírásban a közutak, a Balaton törvényben előírt parti sáv eleve nem lenne eladó, a terület főútjain, parkjaiban ugyanúgy lehetne közlekedni, mint Budapesten a Margit-szigeten, vagy bármely más magyar településen, függetlenül attól. Hogy kié a szálló meg a vendéglő.

„Érdekes”, hogy az Önkormányzat képviselői az APVRT-felé csak olyan kívánságot szeretnének megfogalmazni, aminek értelmében az egykori Aliga falu közterületei csak a helyi lakósok és a helyi nyaralók előtt nyilhatnának meg ingyen. – A privatizációt meg nagyon szeretnék, mert „ide tőkét kell befektetni, munkahelyeket kell teremteni, gondozni kell ezt a szép parkot”.Vajjon ők most miért látják így. Miért akarják e szép területet most újra ilyen hevesen védeni a romboló, mindent elpusztító „idegenektől”, vajjon mit fog itt létesíteni az új milliárdos tulajdonos ? Vagy az összel elbocsátottak közül nyáron majd visszaveszi a szállók működtetéséhez szükséges takarító- és konyha-személyzetet? – Ez lesz a munkahely-teremtés ? – A parkot miért nem lehet rendben tartani 3000 üdülő, meg a lenti létesítmények adóiból? - És különben is, ki tud olyan privatizációról, ami a magyar népnek hozott hasznot ?

 

Remélem, megmarad köztulajdon!