Alul már írtam,hogy a barátom(együtt élünk) szakács.Így aztán esténként(sőt:néha éjszakánként),mikor hazaért főztünk valami finomat,vagy csak hozott nekem valamit az étteremből (megj.:kedvencem a mákosguba:)).

Szóval ehhez képest,most nagyon is mértékletes vagyok...bár ha megint meglepne egy adag gubával,nem tudom,hogy nemet mondanék-e neki:))

A barátnőd esetéről csak annyit,hogy így elégedett magával(ami persze nem a normális hozzáállás,szerintem),te viszont(ahogy,most,hogy rólam is lement a felesleg java,én is) így érzed magad jól...Őt gondolom még az sem zavarja,hogy besárgul,csontsoványra fogy az arca,mert csak arra  tud gondolni,csak az a fontos,hogy tartsa a súlyát:(Egy kiadós kajálás után biztos nagyon rosszul érezné magát,és alapos lelkiismeret-furdalása lenne.Ezt mondjuk meg tudom érteni,mert "belenevelték"...gondolom én:)