Kadasman-Turgu írja a Kik voltak a szkíták? rovatban (10937):
„A hettitáknak is volt egy Tarhundaraos(?) vagy Tarkondimottos(?) vagy inkább Tarkumuva(?) nevű királya.”
Az említett uralkodónév három változata közül az internetes kereső csak az utóbbira adott ki találatokat.
Sayce translated the cuneiform text of a copy made of plaster reading “Tarritktimme, king of the country of Erme” (the seal, known as the seal of Tarkumuwa, is currently in a museum of Baltimore). Unfortunately, the information which the seal of Tarkumuwa could offer was not sufficient to unveil the mystery of the Hittite hieroglyphics. In late 1886, seven signs had been deciphered out of the totality of signs belonging to the hieroglyphic system.
Sayce lefordította egy ékirat gipszmásolatának szövegét, amely így hangzott: „Tarriktimme, Erme országának királya” (a pecsétnyomót, amely Tarkumuva pecsételőjeként ismert, jelenleg egy baltimore-i múzeumban őrzik). Sajnos az az információ, amit Tarkumuva pecsétje nyújthatott, nem volt elegendő a hettita hieroglifák rejtélyének leleplezésére. Az 1886. év vége felé hét jelet fejtettek meg a teljes hieroglif rendszerből.
Ugyanitt a lúvi nyelvről: It is closely related to Hittite language. Its main particularity is that dependence between two nouns is not expressed by a genitive (like in other Indo-European languages) but an adjective (assis or assas). This formation produces toponymic terms. Thus, Tiwatassa and Tarhuntassa mean “belonging to the gods Tiwat and Tarhunt”. Luvita was subdivided into several dialects, one of them was the hieroglyphic language and another one evolved into Lician during the Greek Classic Age.
Közeli rokona a hettitának. Fő jellemzője, hogy két főnév között a függőséget nem birtokos esettel fejezi ki, mint más indoeurópai nyelvek, hanem egy melléknévvel (assis vagy assas). Ezen az alakzaton nyugszik a helynévi kifejezésmód. Így Tivatassa és Tarhuntassa azt jelenti: ’Tivat és Tarhunt istenhez tartozó’. A lúvita nyelv számos nyelvjárásra oszlott, ezek közül az egyik a hieroglif nyelv volt, egy másikból pedig a lükiai nyelv alakult ki a klasszikus ógörög időkben.
Forrás: http://www.sanskrit-sanscrito.com.ar/english/linguistics/origin8.html .
Megjegyzések: A hatti vagy hettita csak a birodalom vezető népe volt, a nagy kiterjedésű állam területéről ezenkívül még számos nép és nyelv, illetve néptöredék és nyelvjárás ismert. A lúvi nyelvvel kapcsolatban az „other Indo-European languages” megjegyzés a XIX. században az akkori ismeretek fényében még csak-csak elment, ma már finoman szólva hajmeresztőnek tekinthető. Ami még figyelmet érdemel: a lük nyelv esetében azt látjuk, hogy a tudomány lassan-lassan tudomásul veszi a klasszikus ókor anatóliai gyökereit, vagyis hogy a hellén és a római időkből ismert népek nem légüres térből és nem ősnemződés útján alakultak ki.
Már az említett rövid idézetben találkoztunk – a Tarriktimme országnév és a Tarkumuva uralkodói név mellett – egy Tarhun(t) nevezetű viharistennel, akit a hurrik is ismertek, és akinek az etruszk Tarkhuna istenséggel a kapcsolata több mint valószínű. Ugyancsak el kell gondolkodnunk azon, hogy a Hérodotosznál a szkithák ősatyjaként szereplő Targitaiosznak vajon lehetett-e köze a hettitákhoz, és ha igen, akkor miféle. Nem tűnik feltétlen időpocsékolásnak az ezzel való foglalatoskodás, hiszen Mészáros Gyula óta tudjuk, hogy a tulajdonképpeni szkithák (akikre még nem toposzként akasztották ezt a kifejezést) nem voltak mások, mint a hattik egyes északra vándorló csoportjai. (Maga a „szkitha” népnév is a „kithá”-nak, „hatti”-nak egy közönséges sz-elővetéssel képzett formája.)
„A szarv szó ebből is következően a Tar leszármazottja… egyik eredménye a szár és az úr szavunk is. Ez utóbbi a honfoglaláskor még királyt jelentett…”
Nem értek egyet vele. A magyar „tar” szó jelentése: ’kopasz’. Vö.: tarol, tarló stb.
Viszont amit a szarvról mint felségjelvényről írsz, tökéletesen helytálló:
„…a szarv az Ószövetség szerint is »király« jelentésű. Feltehetően az isten jelképe volt a szarv, mert csúcsos és az istenek csúcsokon laknak. (vö: német horn »csúcs, szarv«!) Az egyiptomi obeliszkek csúcsa is a napistent jelképezte.”
Most el kell rohannom, de amint lesz időm, idézem Götzöt, aki alaposan körbejárta a témát. Remélhetőleg ékjelek is terítékre kerülnek majd. Addig is: akkád, asszír šarru ’király’.
