A madár szava

"A madár szól, Van szava, szólása, megszólal, de el is némul vagy megnémul. Van dala, amelyet dalol, s ekkor dalos-madár, van éneke, melyet énekel, akkor énekes madár, van beszédes és sokszavú madár; a madár dala lehet csattogó, alászállhat a csicsergésig, különösen az a fészekben, elülés idején. Az egyes szólam néha csak füttyentés, de fütyörészés is van, mely még nem dal, nem ének: a sokaság szava a zsivaj.

Fajhangok

A bölömbika: bömböl. — Tompa.
A galamb búg, nyögdécsel is. — Arany, Tompa, Petőfi.
A fülemile: csattog. — Arany, Petőfi.
A szarka: csereg. — Tompa, Petőfi.
A veréb: csipog. — Tompa.
A fecske: fecseg. — Tompa.
A rigó fütyöl, füttyeget. — Petőfi, Tompa.
A gácsér: hápog. — Tompa.
A haris: harsog. — Petőfi.
A bagoly: huhog, rikolt, sí, süvölt. — Arany, Petőfi.
A kuvik: kuvikol. — Arany, Tompa.
A bíbic: jajgat. — Petőfi.
A sirály: jajong. — Tompa.
A gerle: kacag, turbékol, nyög, búg. — Arany, Tompa.
A varjú: károg. — Tompa, Petőfi.
A holló: károg. — Tompa, Petőfi.
A gólya: kelepel, kerepel. — Tompa, Petőfi.
A tyúk: kotkodákol, szava kotkodács. — Arany, Petőfi.
A fajd: kotyog, pityeg. — Tompa.
A daru: krúgat. — Tompa.
A kakas: kukorékol, kukorít. — Petőfi, Arany.
A pacsirta: dalol. — Arany, Tompa, Petőfi.
A fürj szava: pítypalaty. — Arany, Tompa, Petőfi.
A fürj-"nő" szava: vá-vá. — Arany.
A vészmadár: sír. — Petőfi.
Az ölyv: vijjog, sívog. — Arany.
A vércse: visít, visong. — Petőfi, Arany."