Hát nekem nem kell olyan pasi, akinek nincs elképzelése a nejéről és a családjáról, és megsértődik, ha nekem van.

Hm... Ez az ajtóstul a házba tipikus esete. Engem kifejezetten taszítana, ha egy potenciális partner eleve azzal indítana, hogy ő mostan nősülni akar, meg gyereket csinálni. Azt az érzést keltené bennem, hogy csereszabatos vagyok - amelyik szóbajöhető leány előbb beadja a derekát, azt veszi feleségül és annak csinál gyereket. Ennek az érzésnek a férfimegfelelője a "hát minek néz ez engem, spermadonornak?" fíling.

A legtöbben, amikor megnéznek egy társkereső reglapot, csak felületesen futják át az ott leírtakat, ezért a "házasodni akarok" meg "gyereket akarok" félmondatok láttán kigyúl a piros lámpa, te pedig szépen be leszel téve az "ez is csak egy kiöregetett szingli, aki bárkivel megdugatná magát, aki hajlandó" skatulyába.

Szerintem nem elvakultak az elvárásaid, a megbeszélés és tisztázás fontosságát illetően sem. A sorrend viszont rossz. Ha beszélgetsz, csetelgetsz valakivel és kialakul köztetek egyfajta alapvető szimpátia, akkor előbb-utóbb természetes, hogy szóba kerülnek ezek a dolgok (világnézet, család stb.), de ha ezekkel indítasz, akkor a delikvens úgy fogja érezni, hogy a spanyol inkvizíció előtt áll, de legalábbis úgy, hogy őt most épp vizsgáztatják, és ezt az érzést senki sem szereti. Azt pedig nem hiszem, hogy ne lenne annyi időd, hogy a szimpatikusnak tűnő partnerjelöltekre néhány hosszabb beszélgetésnyit rááldozz.