El tudnék képzelni jobb helyzetet is. De a legtöbb dologgal úgy vagyok, hogy bizonyos tények adottak - s ezekből kell kihozni a legjobbat. Sokan úgy állnak a felsőoktatáshoz, mintha az is középiskola lenne, a maga félig-meddig "kötelező" jellegével. Levelezőn ezt fokozottan látom, mindenki várja a sült legyet, de nem jön, egyre több a feszültség, s ez a tanárokon is érződik. Persze tényleg sok a gond, nem mondom, hogy ez így tökéletes, de meg lehet találni valahogy a kiskapukat egy olyan helyhez, ahol az emberek jól érzik magukat. Néha a becsavarodástól ez ment meg, bár az igazi canossáim nem az ELTE-n voltak, hanem nyugatabbra, azok viszont főiskolai hírűek lettek utólag. :( De úgy vagyok vele, hogy amíg van tanár, akit érdekel a diákjainak a sorsa, amíg tud adni munkát, lehetőséget; amíg egy (diák)közösség működni tud, azért kell dolgozni. Ez most ilyen lanyha-optimista jellegű, de komolyan gondolom. :)