Nah, elvettem a .22 kesernye szüzességét, nem tudtam ellenállni akísértésnek, és szétszedtem...

Hááát...elég "necces" a bele, ocsmány spiáteralkatrészek, gusztustalan öntési nyomokkal, rettenet sorjákkal mindenhol.

Azon a bizonyos részen, ahol a kakas és az elsütőbill összeér, dermesztő reszelőnyomok, zárványok az öntésben.
Legjobban arra a tájra hasonlít amit anno legyalult egy gleccser, csak kicsiben. Rémes.

Télleg csak a gazemberek álltal trehányan megművelt felületeket reszeltem simára, majd poliroztam tükörfényesre, az összeérő részek nagyságán, hosszán, szögén nem
mertem változtatni, nem volt se kedvem, se időm kimatekolni, mihez kéne nyúlni, hogy
jobb legyen a sütése.

Jelzem, az egész szerkezet büdös gépzsirral és gépolajjal van kenve, ami fekete undorító taknyos anyaggá változott, mivel öszzekeveredtek egymással és a bejutó
korommal, szutyokkal ami lövészet közben hátrafele juthat.

Hosszas fürdetés után, break free-vel megkenve az alkatrészeket, összeraktam a "csodát", és akkor jött a meglepetés...
Annyira lecsó lett a sütése a gyárihoz képest, hogy csak na! Gyorsan eldurrantottam 20 patront, 10 hibátlan SA-ban, 10 hibátlan DA-ban. :))

A beavatkozást nem javaslom senkinek aki nem rendelkezik kellő szerszámozottsággal,
és műszaki "érzékkel", de mindenesetre sokat segít a beavatkozás a stukkeren.

Gvass-t idézvén :spiater kakas es spiater elsutobill kozti apro erintkezo feluletek reszelgetes, polirozgatasa itt meg fokozotabban az egesz tonkretetelehz vezethet. Tudod, spiaterbol tuuuuul konnyu tul sokat reszelni:-)))

Ezt fokozottan alá tudom támasztani, különösen az én stukkeremnél, nem volt túl sok dolgom spiáterrel, de az itt felhasznál anyag a legszarabb lehet a világon, félelmetesen kopik, és télleg oda kellett figyelni reszelgetés közben, hogy nehogy elfoggyon az anyag (!) .