White Sharks : Jesch Dávid (2+3), Bodócs István (1+1), Híves Péter (1+0), Koncz Gergő (1+0), Holubkó István (1+0), Paska Zoltán (1+0), Huszti Péter (0+1), Jesch Áron (1+0), Tassi Miklós, Schwarz Gábor, Vince Tamás (kapus).

Két kiütéses győzelemmel a hátuk mögött készültek a veszprémiek - a feljutásért még harcban álló - White Sharks elleni összecsapásra. A gyíkok számára nem volt ilyen fontos tétje a találkozónak, hiszen a bentmaradást már kiharcolták, bár egy győzelem esetén az utolsó mérkőzéstől függetlenül már a hatodik helyüket is bebiztosíthatták volna, sőt, kis szerencsével akár még az ötödik helyről is letaszíthatták volna a néhány napja legyőzött bajaiakat. A két csapat őszi mérkőzésén a vendégek egy szinte már megnyert mérkőzésen, 8 gólos előnyből kaptak ki, és ezt a csorbát szerették volna egy szép győzelemmel feledtetni. Azóta decemberben a veszprémi Mikulás kupán már - történetük során először - sikerült legyőzniük a cápákat, tehát az előző 2 bajnoki mérkőzésen lőtt 27 góllal a háta mögött, remek formában érkező vendégeknél minden tényező megvolt az újabb sikerhez.

Egyedüli negatív előjel az volt, hogy a hazaiak a Manowar “Warriors of the world” c. slágerére melegítettek be, amire egyszerűen képtelenség veszíteni…(“many stand against us, but they will never win”)

A mérkőzést meglepetésre egyértelmű fölényben kezdték a most is letámadással operáló vendégek, a cápák visszaszorultak a saját térfelükre. Az mondjuk már a kezdetektől feltűnt, hogy a WS szervezett védelme egy más kategória, mint amit a Baja, vagy az Ares B elleni mérkőzésen tapasztalhattak a veszprémiek, ennek ellenére védők mögé történő gyors bemozgások következtében 2-3 nagy gólhelyzet maradt ki az első két percben a hazai kapu előtt. Az első vendég gól aztán a 3. perc végén meg is született: Kolossváry átadását Knór emelte át a labdáért vetődő Vincze kapuson (0-1). Egy ideig még folytatódott a vendég fölény, aztán szép lassan kiegyenlítődött a játék, és egyre több veszélyes ellentámadást vezettek a cápák is. A 14. percben egy kontrából sikerült egyenlíteniük a hazaiaknak, Jesch D. egyedül törhetett kapura, és miután szó szerint letarolta a veszprémi kapust (egyszerűen nekirohant) a fölpattanó labda akadály nélkül eshetett a hálóba (1-1). A tudatosnak éppen nem nevezhető gól után a játék képe nem változott, a szervezetten védekező hazaiak engedték, hogy a vendégek felhozzák a labdát, és labdaszerzés után gyors ellentámadásokat próbáltak indítani. Fél perccel a harmad vége előtt egy ilyen akció végén 2:1 ellen játszhatták ki a labdát a fővárosiak, és a pálya jobb szélén helyezkedő Bodócs 4 m-ről kapásból kilőtte a rövid felső sarkot (2-1).

A második harmad elején egyenlíthetett volna a lendületesen kezdő bakonyi csapat, de az egyedül kilépő Tóth Z. a kapust kicselezve, mellé ütötte a labdát. A következő 10 perc rémálom aztán pont elég volt a Lizardsnak ahhoz, hogy elveszítse a mérkőzést. Az őszi találkozóhoz hasonlóan ismét egy félharmados rövidzárlat következett. A veszprémiek nem vették idejében észre, hogy a cápák a saját fegyverüket fordítják ellenük, a gyors ellentámadást, és minden bekapott gól után fejjel rohantak a falnak, ráadásul a hazaiaknak ekkor minden sikerült, így 12:39-nél Paska már a 7. White Sharks gólt ütötte. A vendégek mindent megtettek, de helyzeteik kimaradtak, ráadásul a rettenetesen rossz napot kifogó játékvezetők is elképesztő hibákat vétettek a kárukra. (Azon kívül, hogy legalább 3 egyértelmű, szándékos hazaadást nem ítéltek meg, a negyedik hazai gól előtt egy nyilvánvaló büntetőt nem adtak meg, mivel a hazai védő a kapusházban állva pofozta saját kapusának kezébe(!!!) a gólvonalon éppen átgurulni készülő labdát. Közvetlenül az ellentámadásból lett 4:1.) A hátralévő 7-8 percet igen kemény, hajtós játék jellemezte, kevés tiszta gólhelyzettel.

Az utolsó harmadot ismét a vendégek kezdték elszántabban, megint beszorultak a Cápák, ám a masszív védelem ellenében ritkán adódó veszprémi helyzeteket nem koronázta siker, aztán végül a hatodik percben Kiss Z. pontos középreadását az üresen hagyott Török lőtte a hálóba (7-2). A nehezen kiizzadt gólra sajnos azonnal válaszoltak az ekkor már egyre veszélyesebb ellentámadásokat vezető cápák a Jesch fivérek révén: Jesch D. átadását Jesch Á. nagy erővel lőtte éles szögből a veszprémi kapuba (8-2). A hátralévő 12 perc hatalmas iramot hozott, egyre több helyzettel mindkét oldalon, de gól már nem született. Meg kell még említeni a játékvezetők remeklését is, akik amellett, hogy nem vették észre, amikor a fővárosiak egy rossz csere után legalább 20(!!!) másodpercig hatan voltak a pályán (melletük szólva, a cápák is csak akkor vették észre, mikor már az egész veszprémi csapat kórusban üvöltötte), és azt is, hogy a “nincs hazaadás” szabályt következetesen nem alkalmazva a végén a veszprémieknek is elnéztek egy nyilvánvaló szándékos hazaadást.

A kissé túlzó, 6 gólos különbség ellenére, a korábban még kiesőjelölt Veszprém végig egyenrangú ellenfél volt. A hazaiak győzelme megérdemelt, mert remek taktikát választottak, tudatosan játszottak, és amellett, hogy több sornyi képzett játékosuk van, látszott rajtuk, hogy az őszi győzelmükből is képesek voltak tanulni.