A tudatos nemesítés az már egy nagyon fejlett, általában többezer éves mezőgazdasági kultúrát feltételez. A lappok pl. kb. úgy és annyira háziasították a rénszarvast, hogy a vadászatok során mindig követték a csordát, amit idővel sajátjuknak tekintettek. Megfigyelték, hogy az ivarérett hímek mindig elhagyják a csordát, és csak a tehenek és borjak maradnak a csordával. Ezért időben ivartalanították az összes fiatal hímet, egy kivételével (praktikus okokból, a később vadászatok esetleges megzavarására gondolva, lehetőleg a legbékésebb hím borjú férfiasságát hagyták meg), nehogy kihaljon a csorda, és így az együtt maradt. Az a mellékes tényező, hogy mindig a legbékésebb fiatal bika tudott közölük továbbszaporodni, oda vezetett, hogy mára annyira békések a fiatal bikák, hogy ivartalanítás nélkül is a csordával maradnak...

A tudatos tenyésztés talán még a rómaiaknál sem volt széles körben elterjedt. Érdekes ez a növényekkel kapcsolatban is, pl. a cseresznyefa háziasítása annyira bonyolult, tudatos, hosszútávú terveket igényel, hogy a rómaiak pl. nem is voltak képesek erre. Csak a középkorban háziasították a cseresznyefát!

Másfelől a bantuk által termesztett növények a termesztés következtében öntudatlanul is másfajta szelekciónak lettek kitéve, mint vadon termő társaik, így aztán létre is jöttek a vadon termőtől eltérő növényfajták.