Megpróbálnám újraélesztetni ezt a topicot. Annyira kedves állatkák ők, hogy talán van miről beszélni velük kapcsolatban. Nekünk kettő van illetve volt és megint van. Hétfőn elpusztult az egyik de kedden már itt volt az új. Nem lelketlenségből ilyen gyorsan hanem szerintem mindenkinek így volt a legjobb. Az itt maradt testvérének és nekünk embereknek is. Nagyon meviselt mindenkit, hogy elment. Három napig szenvedet vittük különböző orvosokhoz de nem tudták megmenteni. Betettük egy kis kipárnázott dobozba kövekkel és bedobtuk a Dunába a Lágymányosi hídról. Ott bőgött az egész család. Nem vagyunk normálisak igaz?