Szia OMPH!

 

Most jutottam hozzá, hogy válaszoljak valamit.

Szerintem a karma alól való kibújás megfogalmazása viszonylag egyszerű, véghezvitele azonban annál nehezebb. Korrektnek tűnik amit írsz, hogy a karma az ok-okság törvénye, annyit tennék hozzá, hogy az öntudatlan cselekedetek ok-okság törvénye. Öntudatlanul minden karma, tudatosan semmi sem az. Vagyis a karma éppen olyan lilá mint az élet, ezért lehet rá mondani, hogy álom az álomban.

Egyébként semmit csinálni szerintem lehetetlen. Mert ahogy írod, minőségi belső változás nélkül a semmit csinálás is csak egy álca lesz, belül dolgozó vágyakkal és álmokkal, melyek újra megteremtik az okozatot. El lehet volnulni a világtól, de belső tudatosság nélkül ez egy újabb szerep lesz, ami szerintem újra megteremti majd a belső vívódás okozatait.

Ha pedig meg már megvan a belső tudatosság és béke, minek elvonulni a világtól, hiszen bárhol élvezhetem a saját csendemet, még egy nagyvárosban is.

Az mindenesetre világosnak látszik, hogy tudatosodás nélkül kiegyenlíteni a karmát lehetetlen vállalkozás. Mert utolsókból lesznek az elsők és elsőkből az utolsók.

 

Amikor sokat agyaltam a karmán, engem inkább az életeken áthúzódó része izgatott, a "klasszikus karma". Hiszen kellő figyelemmel bárki megfigyelheti aktuális életének ok-okozatait, mégcsak vallásosnak vagy buddhistának sem kell lennie. Én úgy látom, az embereket inkább a "megmagyarázhatatlan" okozatok érdeklik mondjuk egy rakás szenvedés formájában, amit talán már nagyon fiatal korukban megkaptak, vagy valamilyen rendellenességgel születtek.

Sokat gondolkoztam én is azon, hogy ez a fajta karma nemcsak valami vallásos vigasztalás, kitaláció. Ezek a gondolatok vezetnek az őrületbe, illetve az újabb öntudatlan karmikus cselekedetekhez :)

 

Mire a hozzászólásom végére érek, megint rá kell döbbennem, hogy semmit sem tudok a karmáról. Sőt, aktuális életem mozgatórugójairól, ok-okozatairól is csak keveset. Sőt, azt a keveset is, amit felismertem, iszonyú nehéz feldolgoznom, elismernem a felelősségemet és akkor még a megoldásról nem is beszéltem.

 

Az ember azt gondolja, amikor még csak elméletben, szórakozásból foglalkozik ezzel, hogy majd lazán veszi a kanyarokat, hisz vágja az összes módszert, megoldást, példabeszédet. Aztán az élet előhoz sorban olyan kellemetlen és fájó dolgot , ami hosszú évek vagy évtizedek alatt már egyértelművé válik, hogy egy öntudatlan ok-okozat folyamat eredménye, aminek átélése közben az ember ezerszer azt gondolja, hogy bárcsak mégse tudná, hogy mindezt magának okozta. 

 

Vannak sejtéseim, hogy pl. a kapcsolataim egy nagyon hosszú karmikus lánc működésének eredményei, de egyelőre a figyelésen kívül nem sokra van erőm. Az ébredező tudatosság húz egy irányba, a megfigyelő irányába, az összes többi részem pedig visszafelé, a jótékony alvás sötétségébe.