Drága Italia-imádó társaim! :)
Jártam én is mindenfelé, Dóm, Sforza kastély meg sok-sok nevezetesség, de ami a legjobban lesújtott, hogy a dóm szemből szinte nem is látszik, miután renoválják... A dóm tér pedig sátrakkal teli, mindenféle úttorlasszal, úgyhogy drága Fredné, a panorámaképet, amit ígértem, nem készítettem el, viszont sok más képet sikerült... :) Ha gondolod, nagyon szívesen prezentálok pár fotót...
A La Rinascente-be naponta tértünk vissza, én vásároltam is, na nem túl nagy dolgot, csak egy hajcsattot. Ezen kívül szinte az összes H&M-et megjártuk, 3 nő lévén nem sok említésre méltó üzletet hagytunk ki, kivéve a Via Montenapoleone-én találhatókat, mert azok megfizethetetlenek... bár hihetetlen volt számunkra is, ott volt a legnagyobb tömeg...
A fagyijuk isteni, a csatorna mellett -amiből a vizet hiányoltuk nagyon- ebédeltünk egy kis étteremben, de megdöbbentünk, mikor délután 3 előtt kirúgtak bennünket... Az utolsó vacsorát nem néztük meg, de elmentünk utolsó este az Osteria di giardino nevű kis hangulatos, ámde elegáns étterembe, ahol a pincér bácsi körülrajongott bennünket, miközben semmilyen más nyelven nem volt hajlandó hozzánk beszélni, csak olaszul... némi nehézségek árán azért jól laktunk és jót ittunk is, ámbár drága volt, szerintem nagyon megérte!
Említésre méltó, hogy a metrón mindig volt valami kaland... az első metrózásunk alkalmával szembeötlött egy Budapestet hirdető kis plakát ami a metró fagantyúján fityegett, egyből meg is örökítettük. Aztán a homlesszek koldultak, zenéltek, egy őrült ordítozott... de hát ilyen itthon is van, csak meglepődtünk. A közlekedés kifogástalan azt leszámítva, hogy kedden este 8ig jártak a metrók, utána sztrájkoltak, mi meg kb 9kor értünk Milano-ba! Hirtelen elég messzinek tűnt a két metrómegállónyira lévő szállodánk.
Ami még említésre méltó... ugye Ti is kaptatok szerencsét hozó szivárványos karkötőt, amit a négersrácok osztogattak???
Veronica szavaival élve, visszahúz a szívem, s mennék is megnézni a dóm mögötti tulipánfát ami éppen kinyílni készült...
