Az egyszerű polgár, csak azt teszi, amit számára "biztosítanak".
Tehát, ha olyan "gumitörvényeink" vannak, mint amilyenek, s a felelősségrevonástól nem kell tartaniuk, / a fél országot mégsem zárhatják börtönbe - habár, a mostani szlogen, a gazdaságélénkítésre " az építőipar fellendítése"! sok börtönt kellene itthon építeni, azonban, valóban börtönökre lenne szükségűnk? - / akkor miért ne tennék?
Sajnos, ez az eredménye, ha a politikusaink még a saját választópolgáraikkal sem állnak szóba . Az EU. csatlakozási kampány során volt "édes szlogen" mm. " a fél országot itthon hagynák." Nos, ma úgy néz ki kb. 9 800 000 magyart hagytak itthon! kb. százezer személynek, már ma is "eldorádó" teremtetett.
Ha K+F-ről beszélek, helyi szinten, én úgy fogalmazok " az állam úgy támogassa a K+F-et, hogy pénzével, segítse a magyar tudás kibontakozását, szerezzen tulajdonjogot, s elővásárlási jogot kapjon cserébe a pénzéért, amit az ötletgazda, 5 - 10 éven belűl érvényesít a profitból, s így megteremtik a "nemzeti gazdaság" alapjait, s a kivásárlásból befolyt pénzt, újabb projektekbe fekteti be. A továbbiakban, az állam az így létrehozott versenyképes, korszerű gazdaságok révén, "adó" formájában részesűl, a befektettett tőke hozadékaként. / mégiscsak nonszesz, hogy nincs lassan egyetlen egy hazai márka sem itthon / Mi csak "bérmunkásnak lennénk, jók?
Nem az a probléma, hogy Európa "elamerikaisodik". Sok tekintetben, az USA, példaként is szolgálhat nekünk pl. a soknemzetiségű polgárokat egy nemzettudattal hogyan tudta összefogni. / európaiak, ázsiaiak, afrikaiak, mára büszkén vállalják, az USA állampolgárságukat, "identitásukat". valami hasonló lehetne az "európai idntitás" is.
Az emberek, a politika, egyes politikusok osszák meg. Nézd meg. miért van az, hogy a műszakiak politikai különbözőségük ellenére is együtt tudtak dolgozni, pl. Mo-on, 1974-ben Ny. német csúcstechnikát építettünk, s helyeztünk üzembe. vagy a híres "csalagút" több évszázados nemzeti ellentétek megléte esetén is megvalósították. stb. stb.... /
Jó volna, ha a politikusaink, kilépnének a "mesevilágból", s a realitások talaján tevékenykednének. Azzal is megelégednék, ha felnőtt emberként kezelnének bennünket.