A 18. század folyamán az apacsok gyakran támadták a spanyol településeket, csak a megerősített missziók és presidiók falai nyújtottak ellenük védelmet. 1786-ban Ugarte tábornok, az alkirály parancsára, radikális változásokat vezetett be az indiánpolitikában. A pima és opata indiánok segítségével támadó hadjáratokat indított az apacsok ellen és békeszerződések megkötésére kényszerítette őket. A szerződések aláírása után viszont - amennyiben az apacsok betartották azokat -  legyőzőik méltányos módon bántak velük, ellátást biztosítottak számukra és arra buzdították őket, hogy telepedjenek le a presidiók környékén. Persze megtanították őket az alkohol élvezetére is, és arra törekedtek, hogy minél inkább a spanyolok barátságára legyenek szorulva, ha ki akarják elégíteni igényeiket.

Ez a politika rendkívül sikeresnek bizonyult. Húsz-harminc éven keresztül az apacs rajtaütések szinte teljesen megszűntek. A kormányzat évente 18 000 - 30 000 dollárnak megfelelő összeget fordított arra, hogy az apacsok elégedettek legyenek, s néhány kisebb rablóportyát leszámítva nem is okoztak különösebb problémát. A korábbi és az elkövetkezendő háborús évekhez viszonyítva békés és nyugodt időszak köszöntött be. Templomok épültek, bányák nyíltak, haciendákkal népesült be a vidék.