Nem kell a lavórt telesírni,sem meghatódni.A napi valóságról és kényszerekről beszélgetünk.Természetesen a vállakozók,cégek,boltok is megérik néhol a pénzüket..sajnos ez egy rossz magyar tempó,hogy a vevő mindíg az olcsót keresi,és azthiszi okos,amikor pont magát szivatja.

A másik rossz tempó meg a múlt rendszerből visszamaradt "vállalat fíling",hogy nálunk nem mosolygós és udvarias kereskedő,pénztáros,szakképzett eladó akivel találkozik az ember (nem csak számtech piacon,hanem bárhol,a maszek zöldségest leszámítva!),hanem "flegmapicha juliska",aki szájhúzgálva és lelke mélyén a vevőt hibáztatva,mélységesen megsértve és valami konstans világfájdalommal munka és életundorral áll a pult mögött vagy ül a kasszában,vevőszolgálaton.

Nemrég visszavittünk 3 napon belül az egyik nagy gagyiterítő áruházba egy TV-t,hogy nem jó..nem vitattak semmit,nem akadékoskodtak semmit..mégis 3óra hosszat tartott "az akció".

Az a baj,hogy ez a hozáállás az általános,kis házi bürokrácia,szívjon a vásárló..mert ebben az országban mindeki szivat mindekit,a hatóság nem vizsgál,nem segít,hanem büntet és szivat.A hivatal,ha valamit intézni kell,ugyanez.

Akkor már szívjon a kisember is a mezei vásárló,amikor épp én vagyok valahol a potentát,ott másokat szivatok,cserébe azért amit én is kapok naponta.

Tudnám mire jó ez...