Üdv mindenkinek!

 

Szerintem nagyon érdekes téma, és a keresztény gyökerű nyugaton mindmáig feldolgozatlan téma a korai muszlim hódítások, illetve az iszlám gyors elterjedése.

 

A keresztes háborúk idején keletkezett felfogás a muszlim hódítókat, mint vallásukat erőszakkal, karddal terjesztő vadembereket mutatja be. (ld. Bar Hebraeus krónikája Omarról). A modernebb felfogások (már a XIX. századtól kezdve) rámutatnak e történelemszemlélet tarthatatlanságára, azonban a hódítások egyszerű leírásán túl csak kevesen vállalkoznak arra, hogy magyarázatot adjanak az iszlám gyors elterjedésére.

A kérdés azért is érdekes, mert nem csak az iszlámmal kapcsolatban, de az iszlám hódítás előtti közel-kelet társadalmi, etnikai, politikai helyzetéről is képet kell nyerjünk a kérdés megválaszolásához.

 

Csak néhány szempont, gondolatébresztőként:

 

-A katonai győzelmen túl mi tette lehetővé, hogy a hódítás utáni nagyjából egy évszázad alatt az arab nyelv, mint kultúra közvetítő felváltsa a korábbi görög nyelvet.

-Mi az oka a félnomád (barbár) hódítók kulturális sikereinek pontosan azon területen, amely a római birodalom örökségéből a legtöbbet megőrzött. (összevetve pl. a nyugaton, ill. a balkánon lezajlott folyamatokkal) Miért nem a csekély számú hódító asszimilálódott, és vette át a városi kultúrát, vallást? (illetve kérdés, hogy tényleg nem asszimilálódott e)

-Milyenek voltak a közel-kelet vallási etnikai viszonyai az iszlám hódítás előtt? (mennyiben volt jelen az arab elem a perzsa, római területeken?)

- Mi tette lehetővé a katonai győzelmet, illetve mi tette lehetővé az államhatalom megszilárdítását?

- Azon vallási különbségek, amelyeke ma éles kulturális különbséget jelentenek az iszlám és a keresztény világ között, mennyire volt nyilvánvaló a korai időszakban?

 

Nyilván számos kérdés felvethető még, először csak ennyit.