engedd meg, hogy elmondjak neked egy példát, amit Mérő László könyvében olvastam.

ML úgy döntött az egyetemen, hogy a Gauss-Osztrogradszkij tétel annyira ronda matematikailag, hogy ő nem hajlandó megtanulni csak a pótvizsgára, ha véletlenül pont azt húzná elsőre. nem azt húzta, így máig nem ismeri a tétel bizonyítását. ám azt tudja, hogy ha akarná, akkor elővehetnné a tankönyvet, ha ráfordítaná az időt, meg tudná érteni. ugyanezen az elven, ha meg akarná érteni a nemrég híressé vált Fermat sejtés sokezer oldalas bizonyítását, elvileg azt is megtehetné, bár lehet, hogy rámenne jópár éve vagy évtizede. de nyugodtan alszik, mert tudja, hogy a bizonyítás minden részét soktucat matematikus rágta át, akik annak a részterületnek a szakértői, ha hiba lenne benne, már rájöttek volna.

ez hit. de ez a hit megalapozott. ez nem személyes meggyőződés, hanem az a tapasztalat, hogy a tudomány egésze mint rendszer hosszú távon nem nagyon tud tévedni. ez nem összekeverendő azzal a hittel, ami egyeseknek a szivéből fakad, és abban kulminálódik, hogy a mai fizika helyett majd egyszer eljön egy igazi. lehet, de ez tényleg csak hit, a szó jó régi értelmében. még inkább remény.