Íme egy cikk az ananász termesztéséről. Én is próbálkozok vele, majd meglátom, hogy sikerül.

Csak egyszer virágzik! Az ananász szaporítása házilag

     Rövid idõ, mindössze 5 nap alatt hárman is megkérdezték tõlem, hogy a boltban vásárolt ananász sikerrel szaporítható-e házilag?
     Úgy tûnik, a téli ünnepekre a családokban több helyütt is került az asztalra ebbõl az ízletes déligyümölcsbõl. A különleges szobanövényeket kedvelõk nyilván próbálkoznának is szaporításával, még akkor is, ha a lakásban vagy télikertben nem nevel, illetve csak néhány év után nevel gyümölcsöt.
     Tudni kell, hogy a nemesített és a kertészetekben szaporított fajták mutatósabbak, viszont a házilag neveltek értéke azért nagyobb, mert saját kezünk munkája.
     Elnézést kérek attól a két olvasónktól, akik internet útján kértek segítséget, de levelük csak nemrégiben került a kezembe, remélem, mégis hasznát veszik a leírtaknak.

        Nem fán terem!

     Az ananász Brazíliából származik, de ma már majdnem minden trópusi országban termesztik. Az ananászültetvény távolról éppen olyan, mint nálunk a káposztaföld! Aki ugyanis azt hitte, hogy az ananász fán terem, alaposan meglepõdik. A botanikai neve (Ananas comosus) utal a gyümölcs alakjára, a comosus ugyanis dúsat, tömöttet jelent. Az angol nevét – pineapple – az ananász a fenyõtobozra emlékeztetõ alakja miatt kapta.
     Állítólag Kolumbusz hozta a spanyol udvarba az addig Európában ismeretlen lédús gyümölcsöt, más források szerint viszont 1700-ban egy francia botanikus fedezte fel, és hozta az ókontinensre, de van olyan elképzelés is, hogy a portugál hajósok terjesztették el a meleg égövi tájakon, ahol kedvezõ éghajlati feltételek között hamarosan meghonosodott, és vadon élõ fajtának számít Afrikában és Ázsia egyes vidékein is. Jelenleg a legnagyobb ananászexportõr Hawaii. A dísznövények legtöbbje viszont Floridából és Elefántcsontpartról származik.
     Az ananász a broméliafélék népes, mintegy 1600 fajt felölelõ családjába tartozik. Ezeket a növényeket virágként emlegetjük, amit látunk, az valójában nem a virágja, hanem a borító színes levelek. A valódi virág aprócska, és a fellevelek alatt rejtõzik. A virágok sajnos rövid életûek, szemben a hónapokig mutatós fellevelekkel. A broméliák életükben csak egyszer hoznak virágot, amelybõl termést érlelnek, majd ezt követõen elpusztulnak. Közben utódnövényeket, sarjakat is nevelnek az alsó levelek hónaljában, a töveknél. A szobanövényfaj hasonlít a családhoz tartozó rokonaira, az Aechmeara, a Billbergiára és a Guzmaniára, mert szintén levélrózsákat nevel. A levelek ilyenfajta, tölcséres alakban való elhelyezkedése arra szolgál, hogy a tölcsérben a vizet és a tápanyagot tárolja. Ebbõl a tölcsérbõl fejlõdik a vastag szár, amelynek csúcsán apró, fehér, lilás, illetve ibolyaszínû virágainak sokasága füzért alkot. Itt alakul ki – hónapok múltán – a toboz alakú termés. A gyümölcs csúcsán aztán újabb levélrózsa képzõdik, és valójában ezzel együtt vásároljuk meg a boltban az ananászt. A 12–18 hónapig tartó fejlõdés alatt elõször a gyümölcs alsó részének héja kezd színesedni sárgára vagy pirosodra. Az ananász húsa fehér vagy sárga.
     A broméliák között vannak fán élõ, ún. epifita fajták is.
     A legismertebb bromélia az ananász, vagyis a déligyümölcs, de dísznövényként a többi is elterjedt. Egyes broméliafajták rostos levelébõl kötelet és hálót készítenek. A családon belül a virágaik különbözõek, az egyiknél a levelek közepében nyílnak, a másiknál pedig hosszú szár végén, a levelek felett bókolnak.

        A rozetta gyökereztetése házilag

     Az ananász, fajtától függõen, egyáltalán nem vagy nagyon ritkán nevel magot. Emiatt ivartalan úton kell szaporítani. Két módszer van: a gyümölcs csúcsán fejlõdõ levélrózsa gyökereztetésével, vagy a tõbõl növõ sarj leválasztásával. Az utóbbi csak akkor lehetséges, ha már van ananásznövényünk, amely utódot is nevel. Ez a sarj az anyanövény tövérõl leválasztva és átültetve ismét mutatós növénnyel gazdagítja szobanövény-állományunkat.
     A másik módszer akkor alkalmazható, ha a boltban ananászt vásárolunk. Vágjuk le az ananász csúcsán levõ zöld rozettát úgy, hogy legalább 2 centis gyümölcshús maradjon rajta, majd ebbõl a sárgás húsból faragjunk le annyit, hogy a közepén dugó alakú torzsát formáljunk. Egyenként letépve távolítsuk el a levélrózsa alsó leveleit. A levelek tövén már apró, fehér gyökérkezdemények vannak, ügyeljünk arra, hogy ezek megmaradjanak.
     Ültetés elõtt 1-2 napig szellõs helyen szikkasszuk az így elõkészített növénykéket. A cserépbe homok, komposzt és tõzeg egyenlõ arányú keverékébõl készült, laza szerkezetû, ám tápdús virágföld kerüljön. Nedves talajba kell beletûzdelni a sarj levéltelen, alsó részét, amelyet – ha van rá mód – elõbb faszénporba vagy gyökereztetõ hormonba mártanak. A gyökereztetés legalább 1 hónapig tart, egyenletes, 25-30 fokos melegben. A nyári szaporításkor nem kell a talpmeleg, elegendõ a világos, de tûzõ naptól mentes ablakpárkány, ilyenkor télen viszont tanácsos fûtõtest fölé állítani a dugvány cserepét.
     Hogy állandóan párás maradjon a levegõ, az alsó levelek gyakori nedvesítése mellett a növényt fedjük le fólival vagy üvegbúrával. Öntözéskor ne a földre, hanem a levélrózsába juttassuk a vizet, különben a rostos torzsa meg a gyökérkezdemények könnyen rothadnak. Amikor a csúcson új leveleket látunk, akkor már általában elegendõ gyökérzete van ahhoz, hogy átültethetõ legyen. Lehetelõg nagyobb, és nehezebb, pl. agyagcserépbe kerüljön, hogy az egyre hosszabb levelekkel és terebélyesedõ növénnyel fel ne boruljon az edény. A cserép alján, a föld alatt legyen kavicsból vízáteresztõ réteg, amelyen a felesleges víz elfolyik. Az ananász szereti a nedves, párás környezetet, de nem a pangó vizet.

        Késõbbi gondozás

     A begyökeresedett ananászt már bátrabban lehet öntözni, de a vizet most is a levélrózsa tölcsérébe kell juttatni. Nyáron tápoldatozást igényel, és akár a tûzõ napra is kitehetõ. Amint õsszel a hõmérséklet 15 fok alá süllyed, az ananász „fázik”, ezért vigyük védett helyre, akár azonnal a lakásba is költöztethetõ. A fûtõtest közelében fejlõdik a legszebben.
     Nagy a helyigénye, hogy széles és éles leveleivel ne legyen útban. A nemesítõk tövismentes, szúrós levél nélküli fajtákkal is próbálkoznak.
     Körülbelül 3–4 évig tart, míg az ananász virágot hoz. Meglehetõsen lassan nõ. A szakszerûen nevelt példány akár egy méteres is lehet. Levele lehet egyszínû zöld, vagy színes, pirossal, barnával tarkítva.
     Nagyobb edénybe csak a gyökeresedés után kell átültetni, késõbb nem, mert a virágzás után különben is elpusztul.
     A sérült leveleket vágjuk le.