Astrojan: "Azt értsd meg, hogy a valóságos idődilatációt csak akkor tudod megállapítani, ha az előzetesen egymás mellett szinkronizált órákat a kisérlet elvégzése után ismételten egymás mellé helyezve hasonlítod össze."

Itt most nagyon jó úton jársz kedves barátom!

Elö kell tehát venni a 'szinkronizált órák' problémáját, amiröl kiderült, hogy órákat nem is lehet szinkronizálni, a fénysugárral megfigyelve. Az 'egyidejüség' hiányában meghaltak a relativitáselméletek: "inerciarendszereket" és egyenlö gyosulással mozgó rendszereket fizikailag nem lehet megszerkeszteni.


De itt vigyázz:

"A többi kisérlet ugyanis éppen csak azt bizonyítja, hogy a fénysebesség nem állandó. A fény ugyanúgy esik le a földre mint egy kő, tehát a sebessége lefelé nagyobb mint c. Felfelé meg kisebb. Vízszintesen = c. Nehogy azzal replikázz, hogy ezt kimérték. Nem mérte ki senki."

A fénysebesség vákuumban egy állandó és megegyezik a gravitációs mezö terjedési sebességével. Ha vákuum helyett csak egy külsö gravitációs mezö lenne jelen, az nem befolyásolná a fénysebességét. A fény nem esik "mint egy kö"! A Nap gravitációs tere NEM folyásolja be a mögötte lévö csillagok fényét: fényelhajlítás nem létezik. Én a c állandóságát, mind a kétfajta fundamentális mezöben, mint egy axiómát kezelek. Ez adja meg a Minkowski tér invariáns metrikáját, amin keresztül egyáltalán távolságokat lehet definiálni két egymástól távoli események között. De ez összeköti a térbeli távolságot az idövel.

Az általad itt idézett kísérletek hitelességével épp úgy problémám van, mint a szabadeséssel. Ha a kísérleti fizikusok (rajtam kivül) még az ezreléknyi UFF eltéréseket sem tudták megmérni, az anyag összetételétöl függöen, nem hiszek a fényelhajlást igazoló mérésekben sem.