:))

OFF

 

Nekem ez nem remalom volt! :))

Amikor legeloszor mentem Milanoba, meg rendes, emberi allasom volt egy multinal. A draga finn fonokommel imadtuk egymast (nem ugy! :DD), ezert siman elrendelte, hogy a ceges sofor vigyen ki a repterre a jo ki maganutam lebonyolitasara.

A gepem Pozsonybol indult, mert en is fapadossal mentem, es mivel az akkori munkahelyemtol Pest is meg Pozsony is kb egyenlo tavolsagban van, a szlovak fovaros mellett dontottem, mert onnan volt olcsobb a jegy.

Szoval, nagy borond, egy kisi kezitaska, meg meg egy kicsi kezitaska.

Jo utat, puszi-puszi, sofor el, Ildike halal izgatottan terminalba be...

Aha, itt kell becsekolni, benyulok a kistutyobe a jegyert...Azaz, csak nyulnek, mert a kistaska a sofor kocsijaban maradt!!!!!!!!!!!

Azt hiszem, sikeresen megallt a szivem, panikroham, izzadas, szapora lelegzes, hiszti-kozeli allapot...

Azonnal csorgetem a sofort, aki ki tudja hol jar mar...Igen am, de izgalmamban elfelejtettem atallni a szlovak szolgaltato rendszerere, igy aztan a telo persze nem volt hajlando hivast inditani. Hat igen...Ekkor mar erosen a sikitozas szelen alltam...

Aztan, nagy nehezen csak eszembe jutott, hogy sms! Irtam a soforok fonokenek, meg a sofornek is, de ugye aggodtam, hogy nem olvassa el vezetes kozben...

Szerencsere a soforok mar csak olyanok, hogy vezetes kozben is gond nelkul hasznaljak a telot, igy par perccel kesobb erkezett egy sms, a kovetkezo sokat mondo szoveggel:

"Ildiko. Akikre buszkek vagyunk"

Hala az egnek nem jart meg messze, hamar visszert, de addig en persze a kinok kinjat eltem at...

 

:)