transindex

összeállította: Bálint B. Eszter
LAPSZEMLE
Woodstock plusz a Flacăra-kör: március 15. román szemmel
[16.3.2006]

Bukaresti sajtósok menni autonómia: Markó Béla lett a március 15-i ünnepségek negatív szereplője

– legalábbis ez derül ki a román nyelvű lapok tudósításaiból. A székelyudvarhelyi nagygyűlés (lásd MMS-tudósításunkat) a legkekeckedőbbek szemében is incidensmentesen zajlott – még az autonómiát sem kiáltották ki az egybegyűltek.

Így a román nyelvű sajtó nagyobb része kénytelen volt arra kihegyezni március 15-i összeállításait, hogy Markó a kézdivásárhelyi rendezvényen arra kérte fel a székelyföldi román nemzetiségű köztisztviselőket, tanuljanak meg magyarul.
Ugyanakkor a tudósítások szinte kivétel nélkül megemlítik, hogy Markó a Székely Nemzeti Tanácstól "kölcsönözte" ünnepi retorikáját, egyes tudósítók pedig még azt is hozzáfűzik, hogy hanghordozását is a "radikális csoportoktól tanulta". Mi több, a sorok közül az is kiolvasható:


ezúttal az RMDSZ-elnök beszéde sikerült szélsőségesebbre.

Két táborban ünnepelt tegnap az erdélyi magyarság: Kédivásárhelyre az RMDSZ szimpatizánsai, míg Székelyudvarhelyre az „ellenzék” tömörült – tapintott rá az „erdélyi valóságra” a Cotidianul napilap.

„Hogy helytállhasson, Markó Béla pár órával hamarabb kért autonómiát, mint SZNT-s ellenfelei, sőt, hozzájuk képest, mintegy pluszként még azt is követelte, hogy azok a köztisztviselők, akik nem tudnak magyarul, tanuljanak meg” – számol be a lap.

Majd az újságíró némi cinizmussal teszi hozzá: „hogy az RMDSZ-esek biztosak legyenek, hogy megelőzik az SZNT-t, Udvarhelyen is reggel nyolckor – amikor még az SZNT-sek fogat mostak – elhelyezték koszorúikat a központi emlékműnél.
Hasonló hangnemben fogalmaz a Ziua is. A lap újságírója arra hegyezi ki Az ő magyar kenyerük című írásában Markó beszédét, hogy az RMDSZ-elnök többek között azt is leszögezte, hogy mind a rendőr, mind a postás „a mi kenyerünket eszi”.

„Az RMDSZ az SZNT radikális diskurzusát utánozva szólította fel egységre a magyarságot” – ezzel a gondolattal indítja március 15-i összeállítását a Gândul. A lap újságírója főként Markónak az erdélyi magyarság megosztottságáról szóló gondolatait emeli ki, azzal a felhívásával zárva a tudósítást, hogy „csak egy veszélyt kell elkerülnünk, a megosztást”.


"Ha valami történt is, akkor azt csak a magyarok tudják, és az csakis az ő bajuk"

Hogy mi se legyünk mentesek egy kis szurkálódástól: valamennyi román nyelvű napilap szinte a csalódottság hangján, az incidensmentesség szintagmájával indítja székelyudvarhelyi tudósítását. Mivel minden újságíró azzal az elképzeléssel érkezett, hogy világraszóló botrányról tudósíthat, valamennyien elkezdték keresni a kákán a csomót, hátha csak kibukkan valami felháborító.

Majd néhány skinheadről számolnak be, akik egyes források szerint magyarországiak voltak, mások szerint székelyek, de azon túlmenően, hogy nem voltak hajlandóak a román újságírókkal szóba állni, senkit nem bántottak, még nem is hangoskodtak.

A sajtósok legnagyobb problémája azonban az volt, hogy a szervezők sem fordítót, sem szinkrontolmácsot nem biztosítottak, így csak azok az újságírók tudtak érdemben tudósítani, akik konyítottak bár a magyar nyelvhez.

A legszemléletesebben a Jurnalul Naţional szemlélteti ezt az aspektust: „Kikiáltották-e vagy sem a Székelyföld területi autonómiáját? Nem tudnám megmondani. Mint zöldfülű román, nem értettem meg semmit abból, amit felolvastak. Akárhogy, semmi nem változott. Ha valami történt is, akkor azt csak a magyarok tudják, és az csakis az ő bajuk”.

A Ziua újságírója sem értett meg a jelek szerint mindent abból, ami történt, hisz tudósításában arról számol be, hogy Csapó József felolvasta a székelyek tizenkét pontját.

Csapó és Tőkés még nem tanult meg sajtótájékoztatni

Úgy tűnik, az 1990 óta beidegződött viselkedési és kommunikációs reflexek miatt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, vagy akár a Magyar Polgári Szövetség sem tudta kihasználni az a remek PR-helyzetet, ami az udvarhelyi rendezvény körülötti hangulatkeltés teremtett. Pedig a román média ritka érdeklődést tanúsított március 15. iránt, és – az akcentusokból következtetve – Csapó József és Tőkés László késő délutáni sajtótájékoztatóján több külföldi tudósító is jelen volt a Küküllő szállóban.

A román média jogosan kifogásolja, hogy részükre a nagygyűlésen a szervezők nem biztosítottak szinkrontolmácsolást. Vagy ha ez túlságosan sokba került volna, ki lehetett volna osztani Csapó beszéde mellett a többit is fénymásolt fordításban. A vicces az, hogy felszólamlása révén a fentiek ellenére Tőkés László korrektségre kérte és intette a román sajtót.
Ami a sajtóértekezletet illeti: az EMNT, az SZNT és az MPSZ hivatalosságai sokszor panaszkodnak, hogy a román média eltorzítja szavaikat. Csapó József és Tőkés László még nem tudatosította azt az elvet, miszerint ha a 15-20 perces, elaprózott és csapongó tematikájú kiselőadások, prédikációk helyett öt-tíz mondatban fogalmazott, pontos válaszokat adnak – akár románul, akár magyarul –, márcsak technikai okokból is nagyobb esélyük van arra, hogy jól idézze őket a sajtó. Egy hosszúra nyúlt szövegből ugyanis könnyen ki lehet ollózni a megszólalót legrosszabb fényben mutató részeket. Ámbár az sem kizárt, hogy a két politikus a "fárasszuk le a kekeckedő sajtót" technikát alkalmazza tudatosan. (Sipos Géza)

Woodstock és a Flacăra-kör

A Gândul szerint Markó Bélával és az RMDSZ-szel szembeni önrendelkezésüket kiáltották ki az egybegyűltek. Majd az újságíró hangulatilag a Woodstock hippifesztivál és Păunescu-féle Flacăra-kör közé sorolja be az udvarhelyi megnyilvánulást.

„Mintegy 4000 magyar hallgatta végig oly csendben, amilyent a múlt héten megjósolni sem lehetett volna az autonómiáról szóló beszédeket” – számol be a Cotidianul.

A lap részletesen kitér arra, hogy – bár sokan hiába várták az autonómia kikiáltását – néhány „jel csak utalt arra”, hogy mit is akarnak a székelyek. A jelek között pedig az autonómiát hirdető háromnyelvű bannereket, a Nagy-Magyaroszág térképét, a székely és magyar zászlókat említi meg.
Az Evenimentul Zilei – amely szerint egyébként a "Márton Árpád téren" zajlott a nagygyűlés – arra hegyezi ki tudósítását, hogy a székelyek csak felelevenítették az autonómiát, anélkül, hogy kikiáltották volna. A lap újságírója a sorok között viszont megtalálta a hat „magyar neonácit”, akik kérdésére is megerősítették, igazságot és Nagy-Magyarországot akarnak.

A Jurnalul Naţional tudósítása végén bevallott „fair play”-jel teszi hozzá: december elsejei ünneplésen soha nem tapasztalt ekkora nemzeti büszkeséget. „Összegezve, súlyában, és talán fontosságában annyi volt, mint egy séta zsúfolt vasárnapon a Cişmigiul parkban” – sommázott az újságíró.


Andreescu ismét a titkosszolgálatokat hibáztatja

A Ziua a részletes beszámoló mellett publicisztikát is szentel az eseményre. Gabriel Andreescu politológus a Mohamed-karikatúrák botrányához hasonlítja a neten, majd az Európai Időben is megjelent 12 pont körüli cirkuszt, leszögezve: nem maga a kiáltvány a probléma, hanem azok az erők, amelyek manipulálnak.

Andreescu ugyanakkor – mivel senki nem vállalata fel, hogy tőle származna a neten megjelent tizenkét pont – a titkosszolgálatokat látja az ügy mögött, mint azt korábban a marosvásárhelyi etnikai konfliktus kapcsán is kijelentette.

„Felháborító, hogy a román társadalom 16 éven keresztül manipulációs kísérletek tárgya legyen, és még nagy árat is fizet ezért” – összegzett a politológus.