<FONT >Mosonyi Emil, a magyar vízépítő mérnökök doyenje

Mosonyi Emil akadémikus 1910 november 10-én született Budapesten. Okleveleit a Műegyetemen és Mosonmagyaróváron szerezte meg 1934-ben kitűnő eredménnyel. Egyetemi doktor (1947), a műszaki tudomány doktora (1952), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1954), rendes tagja (1991), Kossuth-díjas.

Mérnöki pályafutását a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanársegédként kezdte (1934-36), az Öntözésügyi Hivatalban, majd a Vízerőügyi Hivatalban folytatta (1942-48), amelynek vezetője lett. Ezt követően az Országos Vízgazdálkodási Hivatal munkatársa, a Vízügyi Tervező Vállalat igazgatója, az OVF tanácsadója, majd a VITUKI tudományos igazgatóhelyettese volt. 1948-tól egyetemi előadó és 1953-1957 között tanszékvezető egyetemi tanár a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Az 1950-es évektől a dunai vízlépcsőrendszer tervezésének vezetője; a magyar-csehszlovák vízlépcsőrendszer tárgyalások műszaki irányítója volt. A békésszentandrási duzzasztómű építésének fő szakértője, a tiszalöki vízlépcső felelős fő tervezője, majd az építés létesítményi főmérnöke. Kezdeményezésére és irányításával dolgozták ki Magyarország első nagytávlatú Vízgazdálkodási Kerettervét, amely nemzetközileg is úttörő munkának számított.

1956-os tevékenysége miatt 1957-ben felfüggesztik állásából, de szakértelmét nem nélkülözhetik. 1964-ben a Baden-Württemberg-i kultuszminiszter tanszékvezetőnek hívta meg Karlsruhéba. 1965-ben távollétében elítélték és csak 1990-ben térhetett haza, amikor itthon is számos kitüntetésben részesült.

1965-től a Karlsruhei Műszaki Egyetemen egyetemi tanár, a Theodor Rehbock Laboratórium igazgatója. 1984-től a Karlsruhei Egyetem professzor emeritusa.

A világ minden részében végzett szakértői munkát, elsősorban a vízerőhasznosítás területén és a világ 52 városában tartott előadásokat főként a vízi létesítmények tervezése és építése, illetve üzeme tárgykörében. Kutatásai tették lehetővé a XX. század egyik legnagyobb vízügyi alkotásának, a Duna-Rajna-Majna csatorna különleges hajózsilipjeinek korszerű és gazdaságos kialakítását.

Számos egyetemen, tanfolyamon tartott előadásokat, 4 külföldi egyetem és a BME tiszteletbeli, illetve díszdoktora. Az Argentin Tudományos Társaság 1963-ban, a Toulous-i Tudományos és Szépirodalmi Akadémia 1969-ben levelező tagjává választotta. Az új-zélandi Aucklandi Egyetem 1993-ban Mosonyi-díjat alapított a „fenntartható vízerő” témában.

Életének fő műve a háromkötetes vízerő-hasznosítási szakkönyve, a Water Power Development, amely az angol mellett magyar és német nyelven is megjelent. Kiemelkedő a mintegy 200 műből álló szakirodalmi tevékenysége. (Hazai publikációi közül legutóbb a Vízügyi Közlemények 1999. évi 2. füzetében jelent meg A mértékadó árvíz c. dolgozata.)

Több nemzetközi egyesület választotta vezetőségébe. A Magyar Hidrológiai Társaságnak 1950-54 között elnöke volt, 1990-tól a Társaság tiszteleti tagja. Az 1950-es években elnöke volt a Balatoni Intéző Bizottságnak, a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) Magyar Nemzeti Bizottságának, alelnöke az ICID-nek. Ő és professzor társai 1967-ben megalapították az International Water Resources Association-t (Nemzetközi Vízgazdálkodási Szövetség). 1995-ben alapítója és első elnöke az International Hydropower Association-nak (Nemzetközi Vízerőhasznosítási Szövetség).

Mosonyi Emil ma is aktív tudományos tevékenységet végez. Legutóbbi magyarországi nyilvános szereplésére 2000 decemberében került sor, amikor a Magyar Hidrológiai Társaság milleneumi konferenciájának volt az egyik előadója.

</DIV>