Mivel én Nevát és Vegát tanultam és üzemeltettem, ezért ezzel a két típussal kapcsolatban tudok néhány dolgora visszaemlékezni. A rávezetési módok leírását egy kicsit kiegészíteném.

Az ET, vagyis előretartás. Volt tüzér a lényegét már leírta. Annyit tudok hozzátenni, hogy a Nevánál egy un. félelőretartás rávezetési mód volt az alapvető. Az ET azt jelenti, hogy a cél repülési jellemzői, illetve a rakéta pillanatnyi helyzete alapján egy elektroncsöves számítógépszerű szerkezet számította ki a találkozási pontot. A rakétát a repülése során mindig ebbe a pontba vezérelte. A célt ugye követtük a tűzvezető rádiólokátorral, a rakéta a rá kibocsátott kérdező impulzusokra adott válaszjel alapján volt mérhető. Ennek a módszernek az előnye az volt, hogy a találkozási ponthoz közeledve a rakéta normál gyorsulása nem volt túlságosan nagy, viszont ha a cél pont akkor kezdett intenzív manőverbe, amikor a rakéta a közelében volt, akkor nagyon intenzív manőverre kényszerült a rakéta. Ezért találták ki és a Nevánál alkalmazták is a félelőretartást. Ez azt jelenti, hogy a rakétát nem a találkozási pontra irányítottuk, hanem egy laposabb, kisebb manővereket igénylő pályán mozgattuk.

A HP üzemmód lényegében kényszermegoldás volt. Itt méginkább igaz, hogy a találkozási pont közelében nagy manőverekre kényszerült a rakéta. Ezt akkor használtuk, ha valamilyen okból nem ismertük a cél távolságát, vagyis hibás volt a távolsági csatorna, TV-n követtük a célt, vagy olyan intenzív volt a zavarás, hogy csak a cél szögét tudtuk mérni.