„Bocsáss meg: kérdeztem valamit tőled!”

 

 

Azt hiszem, félreértettél. Ugyanis valójában én kérdeztem tőled valamit, azt kérdeztem, hogy visszavonod-e valami módon a sértéseidet?

 

Amire viszont Te nem válaszoltál, hanem visszakérdeztél: „Valami módon? Milyen módot tartanál kielégítőnek?”

 

Hát, ez az a kérdés, amelyre én nem adhatok praktikus választ. És éppen azért, mert jól érzékelted, számomra nem a sértés visszavonása, hanem a visszavonás módja az érdekes. Abból tudok következtetni arra, hogy egy érdemi vita során számíthatok-e újabb sértésekre, avagy sem. Így tehát teljesen értelmetlen dolog volna, ha „előírnám”, de már csak az is, ha megmondanám, hogy mi volna számomra megnyugtató, biztató gesztus.

 

Nagyjából a  karácsonyi meglepetés-ajándékozáshoz hasonlítható a helyzet. Nyilván nem azt kérdezed a férjedtől, hogy „milyen meglepetést szeretnél karácsonyra” (esetleg viccből kérdezhetsz ilyet); mert lehet ugyan ajándékot kérni (ez is szokás), ám az nem meglepetés. Márpedig a meglepetés esetében nem az ajándék, mint tárgy az igazi ajándék, hanem annak tudata, hogy a férjed kitalálta, mit szeretsz, mi tetszik neked, illetve olyasmivel ajándékozott meg, amire magad sem gondoltál, s mégis nagyon örülsz neki.

 

Egyet tudnod kell, a sértést, különösen az olyasfélét, melyet Te vágtál a fejemhez, nem lehet meg nem történtté tenni. Ez az emberben örökre megmarad, bennem pedig különösen. Ugyanakkor elvileg lehet olyan engesztelési mód, amely a bizalmatlanságot, ha el nem is oszlatja, de csökkenti, legalább annyira, hogy az ember ne várja minden pillanatban a sértegetések folytatását.

 

Vagyis azt, hogy nekem mi a megfelelő mód konkrétan, paradox módon neked kell tudnod. Nagyon egyszerű a dolog: ha válaszolsz, s ha a válaszod rokonszenves nekem, akkor szívesen vitázom veled (is), ha viszont nem, ha sokkal inkább szemrehányást érzékelek a szavaidból (miként a fent idézett sürgetésedből például), tehát, ha inkább enyhe fölháborodást érzek, mint szívből jövő, őszinte engesztelést, akkor nem válaszolok. Szerintem ugyanis ez minden durva, szándékos sértésnek szükségszerű következménye.