Köszönöm válaszod, azt hiszem, igen tanulságos, amit a néhány m-.ről leejtett fotonról írsz.

 

Közönséges bolygókon kis magasságkülönbségnél tehát egyszerű a számítás (mely közelítő).

Ha műholdról figyeljük a felszíni órákat, akkor bonyolultabb a számítás, mert g értéke magasságfüggő, tehát nem konstans, hanem függvény. 

 

Naivan azt gondoltam, hogy ezt amúgy tenzorosan ki lehet számítani, ahogy az áltrel könyvek mindjárt az elején teszik, nagy általánosságban. Igazándiból arra lettem volna kíváncsi, hogy lehet-e olyan egyszerű példát találni, ahol a tenzorok egyszerű képletekké szelidűlnek, mint pl. amikor a feszültségtenzorból egyszerű húzófeszültség marad csak, amikor a húzó próbatestet számoljuk és a Hooke törvényt felírjuk, vagy pl. hidrosztatikában, amikor a feszültségtenzorból csak a nyomás marad, és vígan lehet számolni tenzorok nélkül, meg persze tenzorosan is, aki tudja, viszont világos a két módszer közötti átmenet. Meglehet, nincs ilyen egyszerű példa, mert pl. a gravitáció nem lehet homogén. Ezért is választottam egy olyan példát, amikor egyenletesen gyorsul a test, és ehhez akarunk vonatkoztatási rendszert illeszteni.

Szóval azt akarom kinyökögni, hogy hogyan érthetnénk meg a gravitációs térbeli görbült téridő geometriáját, ha egy ilyen egyszerű példára se tudjuk, hogy kell alkalmazni.

Bocsánat: se tudom, egyes szám első személyben.

 

Üdv: egy mutáns