Mondd, mi a francnak kell mást belemagyaráznod abba, amit leírtam?

Egy szóval se mondtam, hogy I. Erzsébet nem akarta Mária halálát. Ő döntött a rokona (köszönöm szépen az ezirányú kioktatást is, tisztában voltam és vagyok vele) sorsáról, elvégre ő volt Anglia királynője, nem más. Nem is volt bábfigura mások kezében, de kínos helyzetekben igenis halogatónak bizonyult. Nem véletlen, hogy az utódai, Jakab és Károly szívtak mint a torkosborz hogy pongyolán fejezzem ki magam: igyekezett elkerülni a konfliktusokat, így csak halogatta a szükséges kormányzati és egyéb reformokat (ezért is szépült meg az uralkodása az utókor szemében, mert a későbbi viharos évekhez képest viszonylagos béke honolt). Emiatt a mentalitása miatt tartott neki annyi ideig eldönteni, mi legyen Máriával.

Azon vitatkozhatunk, miért menekült Mária a polgárháborús skót helyzetből Angliába (én speciel nem hiszem, hogy érkezésétől fogva a trónra tört), de abban azt hiszem egyetérthetünk, hogy végül azért döntött Erzsébet a kivégzése mellett, mert akadtak olyanok, akik szerették volna őt eltávolítani a trónról és egy könnyebben befolyásolható, nekik megfelelőbb jelöltet ültetni oda, Mária meg újra és újra belekeveredett ilyen Erzsébet ellen irányuló összeesküvésekbe, merényletekbe. Túl nagy ütőkártya lett volna a kezükben, túl veszélyes lett volna Erzsébet számára életben hagyni őt.

Ezért kellett meghalnia, Walsingham (aki meglátásom szerint nem egy marionettbábú mozgatója volt, hanem egy inkább háttérben dolgozó munkatárs - tehát ilyesfajta szürke eminenciás) és kémhálózata hathatós segítségének köszönhetően, mert ők szerezték meg az a bizonyítékot, ami miatt Erzsébet végülis döntésre jutott.

Nem olvasol Te több történelmi regényt, mint tanulmányt ?

Te meg nem vagy egy kicsit hogyismondjamcsak... arrogáns?