Kezdetben azt gondoljuk, ez az egy is sok. Aztán ahogy szép sorban hagyjuk kihasználatlanul az esélyeket, kezdjük gyanítani, hogy ebbe az egybe nem fér bele minden megvalósításra szánt ötletünk. Amikor pedig a hibákat is felfedezzük, akkor lép fel a második élet igénye, amit szerintem ugyanúgy elszúrnánk, ahogy az elsőt, mert nem hisszük el magunkról, hogy tévedhetünk...