Kösz, hogy továbbra is foglalkoztok velem és a témával. Bár néhány hozzászólásért nemigen jár köszönet. Ám mindig a beszélőt, írót minősíti elsősorban az, amit ír és mond; nem pedig azt, akiről írja és mondja. Ha elfogynak az érvek, akkor jön a lájtos vagy keményebb anyázás, illetve esetemben inkább apázás :) Lelke rajta mindenkinek.

 

Talán használható infók a továbbiakhoz:

1) a levél nyilvánvalóan nekem szólt, borítékon a nevem, címem, a megszólításban utalnak a határon túliságomra. nekem szólt, de nem tudták, hogy pontosan ki vagyok. nem egy idegennek szánt levelet kértem tehát ki magamnak, hanem egy nekem szóló személyes üzenetet, amelynek az írója-küldője azonban a személyemről téves információkkal rendelkezett.

2) Hogy én soha fel nem iratkoztam semmilyen Fidesz-listára és soha nem kértem infót-levelet-bármit, az bizonyos. Ám Fidesz-(közeli) rendezvényen valóban voltam! Ha jól emlékszem, 8 éve. Előadónak hívtak meg, a kárpátaljai magyar könyvkiadásról beszéltem itteni nyári táborukban. A Pro Minoritate alapítvány volt a rendező. Fizették az útiköltséget, tiszteletdíjat. Nyilván ehhez aláírtam, kitöltöttem valami ívet. Sőt! Ugyanez az alapítvány vagy 13 évvel ezelőtt támogatta akkori folyóiratomat. Sőt! 94-95 tájékán a (részben még liberális) Fidesz rendelt tőlem egy tanulmányt a kárpátaljai sajtóról. Megírtam. De akkor nem kellett semmit aláírnom, mert fizetni elfelejtettek.

3) A címem azonban inkább más helyről van meg nekik. Benne vagyok egy csomó könyvalakban is megjelent jegyzékben: mint lap- és könyvkiadó, szerkesztő, mint ilyen-olyan szervezetek tagja, vezetője (ma már egyik sem vagyok, de voltam).  Bizonyosra veszem, hogy a címemet valami régi listáról vették. Erre bizonyítékom a következő:

4) Az irányítószám!!! Ungvár írányítószáma jó sok éve (talán 8-10?) a következő: 88000.  Ötjegyű. De! De Ukrajna létrejötte után még évekig a szovjet hatjegyű irányítószámok voltak érvényben (később párhuzamosan a kétféle), Ungváré ez volt: 294 000. Nos, a nekem címzett borítékon pedig ez áll:

94000. 

Szerintem a következő történt. Aki az adatbázist kezelte, vagy aki alapján a levelek címzését előkészítette, tudta, hogy Ukrajnában ötjegyűek az indexek, de azt is láttá, hogy a nevemnél (mint talán sok kárpátaljaiénál) a régi hatjegyű szovjet szám szerepel. Nosza, levágta az első számjegyet (mint telefonszámról a körzetszámot, ah helyi a hívás; logika: a 2 biztosan Ukrajnát jelölte a régi számban)

Szerintem ez történt.

5) Ha valaki veszi a fáradságot és beüti a nevemet a Googleba, azonnal megtalálja a honlapomat, és ott kb. 50 másodperc kell az elérhetőségeim megtalálásához, ahol természetesen a jó irányítószámmal szereplek.

6) Ami a dologban teljesen értelmetlen, hogy miből-honnan-miért gondolják a Fideszben bárki kárpátaljai, szlovákiai magyarokról, hogy szavazati joggal rendelkezhetnek? A tájékozatlanságuk ekkora - vagy tudván tudták a dolgot, de más, hátsó szándékuk volt? Mi lehetett ez a szándék? Vagy egyszerűen azt gondolták, hogy megéri ötezer levelet kiküldeni, ha abból 50 valóban szavazóképes? Nem tudom. (A választási csalásra való felbujtás szerintem naiv feltételezés.)

7) El tudom képzelni, hogy más, tőlem eltérő beállítottságú emberek egy ilyen levélből egészen másféle "felhajtást" kanyarítanak. Én kikértem magamnak a dolgot, de például szakmabeli beregszászi komaasszonyom jó kis magyar tipródást tudna ebből kanyarítani a lapjában: hogy lám, mi remek dolog lenne, ha most szavazhatna, de hát az a rettenetes decemberötödike, az a szörnyű MSZP, brühühű, stb. De lám, van, aki ilyenkor is gondol ránk, és mi persze vele vagyunk, ha ténylegesen nem is, de lélekben szavazunk rá, nanáhogy! - Pár ilyen cikk a helyi sajtóban, amire aztán ott hivatkozni lehet lakossági fórumokon vagy propagandaanyagban - bizony ütőkártya sokak szemében. Pláne ha ráígérik, hogy ha ők nyernek, akkor négy év múlva mindezek már valóban szavazhatnak.

 

Hát ennyi. Ma már nem jövök, további jó mulatást.