A kulturált hozzáállás ez lenne: "Itt vannak a Lorentz-transzformáció képletei, ezekkel számolva a kísérleteknek megfelelő eredményeket kapunk, és kész. A többiről meg ne is kérdezzetek. Hogy mi a valóság és mi a látszat, szintén nem megválaszolható." Szerintem ez sokkal korrektebb lenne, mint ilyen szánalmas magyarázatokkal tömködni az elméletben lévő lyukakat.

 

Végül is, valami ilyesmiről van szó. Csak kis pontosításokkal. A pontosítások eléggé lényegiek - megpróbálom bemutatni, hogy milyen részrhajlóan kezeled a modellekt. Olyat vársz az egyiktől, amit eszedbe se jut számon kérni a másikon.

 

Nem magyarázzuk a világot, hanem modellezzük. A modell mélyebb megértése lehetővé teszi az intuíciót.

 

Számodra egyelőre ez nincs, mert hiányzik a modell mélyebb megértése. Így valószínűleg elrontanád a számolást is - nem mindig helyesen alkalmaznád a modellt, éppen a megértés hiányában.

 

A modell mélyebb megértését egyszerűen az akadályozza, hogy mélyen megértettél egy másikat, és azzal szeretnéd magyarázni ezt az újat. Ez nem megy - amit érteni vélsz, az egész egyszerűen nem jó modellje a világunknak. Jól működik kis sebességeken, éppen ezért fogadtad el mint igazságot. De nem jól működik, ha nagysebességek vannak, vagy nagy tömegek stb. Fel kell adni, újat kell megérteni és aalkalmazni.

 

Pont azért nem érzed kielégítőnek a magyarázatokat, mert az várod, hogy a régi, newtoni modellen belül magyrázzák meg neked az újat. Nem lehet. Azért kellett az új...

 

A fejedben levő newtoni modell semmivel se természetesebb, magától értetődőbb, mint az új. Mégis, annak magyarázatát senkitől se kéred számon, a specrelt, altrelt meg mint feltétlenül magyarázatra szorulót kezeled. Miért?

Modell ez is, az is. Mindnek megvan a belső logikája, matematikai rendszere. Mindegyik alkalmas arra, hogy vezesse az intuíciót, de ehhez mélyen meg kell érteni és ismerni kell.

A választásnak pedig egyetlen szempontja lehet - melyik előrejelzései állnak közelebb a mérésekhez.