Kiutáltak a "többiek" - állítja Galgadio. A többiek, azaz néhány - három-négy - szánalmas, betegagyú szumírista, akikkel épeszű ember természetesen nem folytat semmiféle tudományos jellegű eszmecserét. Ők "utáltak" volna ki, akiknek legfeljebb odavertem az orrukat a saját piszkukba. Az ilyenekkel, ha nem tudnád, Galgadio barátom, a szellemi alvilág hasonló kaliberű figurái állnak le jópofizni. Illetve, akadt azért még valaki, aki a keblére ölelte őket: ez a valaki nem más, mint Galgadio. Ez a nagy tudós Galgadio persze nem őket bírálta - velük baráti, váll lapogató eszmecserét folytatott - , hanem azt, aki a tudományt képviselte. Amikor persze egyenesen rákérdeztem, kínjában Galgadió is elismerte - miután azért a széles nyilvánosság előtt nem akart teljesen elmeháborodottnak tűnni - , hogy bár keblére ölelgeti a félhülye szumiristákat, bizony azért valójában a finnugor nyelvrokonságban van valami. Ez ott és akkor éppen elegendő nemes "bosszú" volt számomra.

Ami itt zajlott le, teljesen más eset, semmi köze a másik ügyhöz. Amúgy meg nem értem, mit akar az én Galgadio barátom bizonygatni azzal, hogy immár Magyarországon - meg Romániában és Bulgáriában - is akadnak bőven éhező gyerekek. Csak nem azt, hogy a kapitalizmusból fakadó éhezés megszüntetését ugyanaz az a kapitalizmus éri el, amelyikből valójában az éhezés fakad? Avagy még azt is el tudom képzelni, hogy Galgadio nincs tisztában azzal: Magyarországon - meg Romániában és Bulgáriában is - kapitalizmus van. De akkor ettől kezdve az alapoknál kellene kezdeni Galgadio fejtágítását.