Fidel felszabadító mozgalmában koránt sem csak kommunisták vettek érszt, pl. Ugyebár ekkortájt még az USA is támogatta hallgatólagosan Castrot, mert kezdett neki egyre kellemetlenebb lenni Batista személye.

Az meg, hogy most milyen az életszínvonal, erősen relatív.Nem tudom, emlékszel e a Keresztapa kubai jeleneteire.Csillogó pompa, kaszinók, hotelek gazdag jenkiknek, és kurvák minden mennyiségben, amíg gyerekek ezrei éltek az utcán nyomorogva, koldulva.Az sem volt jó, mint ahogy ledöbbentem pl. az abszolút nem kommunista Quito láttán is.De láttam képeket, videókat caracasi nyomortelepekről (milliók élnek ilyen körülmények között).

Ez a fajta szegénység viszont Kubában nincs.Sőt, az egészségügyi ellátás, a születésszabályozás, valamint az ingyenes közoktatás miatt akár még jobb is lehetne a helyzet, ráadásul a klasszikus értelemben vett nyomor sincs- szegénység, az van, de a kettő között van némi különbség.

Igaz, a kitörési esélyt kvázi a Florida felé történő kihajózás/tutajozás/gumikerekezés jelenti.

Amúgy meg a kubaiak sem hülyék, újra nyílnak a tengerparti szállodák, és ismét kezdik magukat megszedni a túristákból.

Jah, és a latin amerikaiak nem hülyék.Láttak már nagyot ígérő diktátorokat, hallottak már hangzatos szólamokat.Nem könnyű átejteni a köznépet.És Che mégis igen népszerű közöttük.Kvázi, mint egy Robin Hood.Gondolom láttad a Motoros naplóját.Egy olyan környezetben érthető, hogyan lesz valaki kommunista.És a helyzet azóta sem változott arrafelé.