2002-2005 között a Medgyessy-Gyurcsány-kormány alatt a fogyasztói árszint összesen 22 százalékkal emelkedett. Az Orbán-kormány idején ugyanakkor 51 százalékkal nőtt a fogyasztási cikkek és szolgáltatások árszínvonala. Vagyis a drágulás majdnem két és félszer nagyobb volt 1998-2001 között, mint a legutóbbi kormányzati ciklusban.

Hasonló arányokat kapunk, ha a termelői áremelés adatait tekintjük. Az ipar belföldi piacokra történő eladásainak árszintje az Orbán-kormány idejében 48 százalékkal nőtt, a Medgyessy-Gyurcsány-érában azonban csak 25 százalékkal. Az építőipari termelői árszint 1998-2001 között ötven százalékkal emelkedett, az utóbbi négy évben viszont már csak mintegy húsz százalékkal - holott az ágazat konjunktúrája erősebb volt, mint az előző kormányzati periódusban.

2005-ben a fogyasztói árak 3,6 százalékkal emelkedtek, ami a rendszerváltás óta eltelt másfél évtized legkisebb inflációs mutatója. Hasonlóan alacsony árnövekedést utoljára a hetvenes években mutattak ki az adminisztratív, merev szabályozású árrendszerben, aminek természetes kísérőjelensége volt a hiány és az elfojtott infláció.

2005-ben Magyarországon az unió átlagos árszinterősödésével szemben a fogyasztói árdrágulás jelentősen csökkent (az előző évi 6,8 százalékról 3,6 százalékra). Az alap(mag)infláció azonban - amelynek számításánál eltekintünk az időlegesen ható körülményektől, így például a benzin és az idényáras élelmiszerek árváltozásától - a teljes körre számított mutatónál is nagyobb mértékben zuhant. Az alap(mag)infláció az esztendő átlagában 2,1 százalékot jelzett, az év végén azonban már csak 1,2 százalékot.