Néha épp az, ami leköt. Hogy mi volt akkor. Hogy mit vettek fel, mit ettek, hogyan örültek, bánkódtak és ilyesmi. Néha jobban érdekel, mint a fő téma.

 

A Zeffirelli film gyönyörű. Egyszerűen gyönyörű. A képek, a zene, minden. És megint az érdekel: vajon mi foghatta meg Giovanni(Francesco) Bernardonet , hogy ezt az utat választotta? Talán soha nem fogom megérteni.

 

Mégis érdekel.

 

És egyetértek veled, néha az ember rákattan dolgokra, és sokáig nem jön ki belőle. Jól van ez így.