"Pont azon gondolkodtam valamelyik nap, hogy a családnév milyen erős jellemzője az embereknek, pedig kétezer éve még csak egy nevünk volt. Mára, ha valakinek nincsen fiú gyermeke, elveszik a családnév is. Én azért nem használom a sajátomat, mert olyan energiákat hordoz, amelyekre nekem nincsen szükségem. A név - főleg a konkrét jelentéssel bíró - mindig ránk helyez egy bélyeget. Ezért tartom fontosnak a bece- és gúnyneveket. Azok legalább ténylegesen jellemzik a tulajdonosukat. Komolyan hiszek a nomen est omen (nevében a sorsa) példázatában. Sokunk neve intő, figyelmeztető jelként is felfogható."

Korábban pedig azt mondta, hogy a "név csak 1 rendszám, semmi jelentősége nincs".

Ezért megkérdeztem tőle tegnap, hogy gyakran változtatja-e a nézeteit. Válasza pedig az volt, hogy előfordulhat, hogy egy napon azt fogja mondani: mindenben tévedett. Mivel ő is változik.

Azt is mondta még, hogy a figyelem az már évezredek óta bevált. Gondolom ez a tanítása nem fog megváltozni.