Szia Mocorgó, tényleg "ismerjük" egymást korábbról. Jozsó bölcsis, vagy veletek van?
Nyögök én is.
Nálunk most az a legnehezebb, hogy a kicsit nem tudom nyugton megszoptatni napközben, mert minden érdekességre abbahagyja. A nagy folyton ott sajtkukacoskodik körülöttünk, Zsófi meg inkább rá figyel evés helyett, aztán fél óra múlva rájön, hogy mégis éhes. Virággal nem beszélgethetek, mondókázni se lehet, és a mesekönyv se köti le eléggé a figyelmét ahhoz, hogy csendben legyen amíg a kicsi szopik. Végső elkeseredésemben már mesecsatornát is próbáltam csak szopizáskor bekapcsolni, de nyüzsög akkor is Virág, ilyen a természete.
Ja és a kicsi még mindig hasfájós, pedig már elmúlt 4 hós, sajnos a nagyobbiknál is 6 hós koráig tartott, Virág meg tiszta "minden úgy legyen ahogy én akarom" korszakos.
Ha panaszkodom, nekem is néha mondják, hogy ilyenkor mindenkinek nehéz, majd lesz jobb és tudom vigasztalni próbálnak, de néha jobban esne csak meghallgatnának, és bólogatnának, igen nehéz most neked.
Az első babám mellett én is alig éltem, most meg kettővel már jobban szervezem az életem, több minden belefér, de még van mit javítani. Most érzem milyen jó dolgom volt egy gyerekkel.
Kicsi már olyan jókat vigyorog Virágra, sokszor amikor ordít és odajön a nagy, elcsendesül, vagy nézi ahogy a nagy játszik, rötyög, ha odamegy hozzá, vagy megöleli, ilyenkor elfelejtek minden gondot. Ez kárpótol kicsit azért, hogy tudom, nem tudok csak rájuk figyelni annyit.