Lingarázda.
"Nincs végtelen távol az esemény horizonttól."

A kérdés, hogy hol található, és mi az, hogy eseményhorizont.
Schwarzschild képlet:
rs = 2 G M / c^2

Kissé általam átalakítva (a= gyorsulás a Fekete lyuk felületén)

rs= 2a* (rs)^2/c^2

Amiből rs= c^2/(2a)
Vagyis minél kisebb a gravitációs gyorsulás a határán, annál távolabb van az eseményhorizont.
Hihetetlen paradoxon, de így van.
EM-zárt univerzumunk határán a gyorsulást már nem emlékszem E-... hányadikra számoltam, de valószerűtlen picire.

Innentől kezdve azt lehet vizsgálnunk, hogy hol van a legközelebb a középponthoz az eseményhorizont?
Nyilván ott, ahol a gyorsulás a legnagyobb.
Hol legnagyobb a gyorsulás?
Szinte minden égitestnél nem annak a határában van.
A föld esetében például olyan a sűrűségeloszás, hogy kb. a 2/3 sugárnál, valami 10,...m/s^2 Ha kell, megnézem.
Gázbolygóknál- még beljebb. De ez nem törvényszerű.

Mert pld. üreges, főképpen deformált testeknél lehet kívűl is annak fizikai határain.

Csak ideális, homogén sűrűségű gömbnél lehetne azt mondani, hogy pont a határon van a maximális gravitáció. De ha egy objektum forog, eleve nem ideális a gömb.
És nem a tömeg, hanem a sűrűség eloszlás a fontos.

Erre bemutattam többször is egy tömegvonzási gyorsulás képletet.
a=K*(ró)*R ahol (ró) sűrűség, k állandó.
Ezzel a képlettel készült egy program, amellyel különféle alakzatok gyorsulási mezőjének eloszlását vizsgáltam. Nem túl pontos, de szignifikáns.
És ez alapján megalapozottan mondhatom, hogy a gyorsulási mező, és így az eseményhorizont helye is mélységesen alakzat, és sűrűségeloszlás függő.
Ha pedig egy fekete lyuk határában jelentős tömeg (energia) halmazodik fel, akkor a belsejében feltétlenül üres terek, és egyéb objektumok kell, hogy váltakozzanak, amelyek lokálisan változtatják a gravitációt, de összességében belül az rendkivűl gyenge.
Emellett, az alakzattól függően kialakulhatnak benne olyan térrészek is, ahol nincs ugyan anyag, de jelentkezik a tömegvonzás- ezek az igazi csomósodási helyek.
Mert a csomósodás nem létezhet külső hatás nélkül. A bolygók sem csomósodtak, hanem kiszakadtak.
A csillagok, csillaghalmazok azonban igen. Mert részükre ilyen hatás lehetett a már említett első gamma sugárzási front, a középpontból, amely 10Mrd évnél régebben haladhatott el.
A másik pedig, már a legkezdettől, a kollapszustól (nálam Little Bang) létező: az Univerzumunk határának és belsejének tömegeloszlása.
De sejtek még néhányat, még korábbról, magának a kollapszusnak az idejéből.
Legvégül is- felmerül a kérdés -egyelőre csak bennem- hogy az eseményhorizont lehet részben belül, de kívűl is azon az összefüggő objektumon, amelyet Univerzumunknak gondolok
És ha ez igaz, akkor az FL-ek pont ilyenek.