A Szarmata nevű hozzászóló írja a
Kik voltak a szkíták? 11574. hozzászólásában:
„Kisbarátom, ezeknek a nyílhegyeknek annyi közük van a szkítákhoz, mint neked! Kicsit még nézz utánna, nehogy egy újabb ökörségbe belefussál... Az egyik legjelegzetesebb szkíta lelet épp a nyílhegyeik. Szép háromélű, nem köpüs, és legtöbbször bronz, de néha vasból is... Magyarán szólva pont nem ilyenek...”
A szokásos magabiztos kijelentés a sztyeppei szkítákról és hagyatékuk anatóliai kapcsolatairól.
Nézzük meg, van-e valamilyen alapja.
Részlet Mészáros Gyula alapvető jelentőségű könyvéből
(Kelet-Európa néptörténete II – Chattiak és skythák; Litterarum ac Scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Josephinae, Sectio Geographico-Historica, tom. V., fasc. 1., a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete kiadása az egyetem és a Rothermere Alap támogatásával, Szeged, 1938):
A Dél-Oroszországba áttelepült skythák új hazájukban ezt a nemes fémet új bányavidékekről szerezték: Thráciából és Közép-Ázsiából. A hozzájuk közelebb eső Ural hegység nemesfémgazdagsága előttük még nem tárult fel.
Új szerszámanyaggal együtt új formák tűntek fel. A skytha sírmellékletek anyagában különösképpen jellemző erre a kultúrkörre a (nagyrészt köpűs) háromszegletű nyílhegy, mely folytatólag kb. a Kr. előtti II. századig nagyon kemény bronzötvözetből készült1.
A forrásterület itt is Kis-Ázsia volt. Köpűs válfaja Kappadókiában (Alişar romhelyen, a jozgadi vilajetben) már a bronzkori rétegben megvolt2. Használták Babylonban3, majd Assyriában a Kr. előtti X. század körül4. Ugyancsak köpűs válfaja bronzból ismeretes volt Talyš (a Kaspi-tenger délnyugati partvidékén) vaskori rétegében is5. Az első vaskori települők nyomdokain innen Kis-Ázsia felől került legelőször a Kaukázus északi szakaszára. Háromszegletű köpűs alakja bronzból a Terek völgyéből (Čečna)6, vasból készítve pedig a kobáni sírmezőről7 ismeretes.
1 Max Ebert:
Südrußland im Altertum; Kurt Schröder, Bonn–Leipzig, 1921, 90
2 Számos példánya van meg az Ankarai Néprajzi Múzeumban, a chicagói Oriental Institute alişari ásatásának anyagában.
3 Hans Bonnet:
Die Waffen der Völker des Alten Orients; Johann Conrad Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1926, 166
4 W. Andrae szíves közlése szerint. Az ide vonatkozó ásatási anyag az isztambuli Āsār i ’Atīka Múzeum keleti osztályán őriztetik.
5 Jacques de Morgan:
La préhistoire orientale – L’Asie Mineure; Geuthner, Paris, 1927, III, 291
6 Rudolf Virchow:
Das Gräberfeld von Koban im Lande der Osseten, Kaukasus; Asher, Berlin, 1883, 89, fig. 32, 4
7 Uo. 96., Atlas, Taf. I, 29
Sztyeppei szkíta nyílhegyek
Uljszkij aul, Majkopi kerület, Kubán-vidék
ОИАК 1898 , 31, рис. 43
Sztyeppei hatti nyílhegyek
Litoj-kurgán, Kherszoni kormányzóság
Kr. e. VI. század
МАР 1911, 19, рис. 12
Asszír nyílhegyek
Jaj, de kellemetlen – Kavkaz és Szarmata ilyenkor hallgat, mint a sír...
