habár Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16761
Négyes távolság- tényleg ez az állandó. (Ezt már írta más is.). Ezt értem is.
Δ s 2 =c 2 Δ t 2 -Δ x 2 -Δ y 2 -Δ z 2

Csak mint érdekesség, ez felírható, mint egy komplex szám négyzetének fele.. (Δ=d)

(ds+dx+dy+dz+ic*t)^2/2=(ds*dx+ds*dy+ds*dz+dx*dy+dx*dz+dy*dz)
+ i*c*t (ds+dx+dy+dz))

De különböző időpontokhoz ez a képlet, különböző távolságot is ad. Ha az idő nő, a hossz rövidül, és fordítva.
De akkor hová tehették a Hafele kísérletben a megérkező órát? Ha a másik mellé, akkor nem volt jó a hossz...illetve ne haragudj, a Hafele kisérletben a négyes távolság nem volt konstans?
Mert így megérteném, ez a gondolatmenet számomra is érthető.
Azaz azt értem, hogy egy ilyen kisérletben többféle dolog lehet állandónak felvéve:
- a négyes távolság, (ami szerintem a legfontosabb, mert az az állandó)
- a hely, ez történik a Hafele kísérletben, és az ikerparadoxonban.
- Az idő, ez van, ha a távolság térne el, ezt valamiért senki nem vizsgálja.

Egyébként maga a négyes távolság, a ds nem külön dimenzió?
Melyik dimenzióhoz passzítható? Hiszen láthatólag komplex szám. Tehát sem nem idő, sem nem hossz. Ő lenne a hosszidő? Miért ne.
De ha ő a hosszidő, és komplex szám, akkor az én értelmezésémben NEM HATÁROZOTT.
Mert egy komplex változó maga is két változóból áll. Az időből és a hosszúságból, az egyik képzetes, a másik valós.
Tehát ha a mérésekben ez invariáns, akkor ne haragudjatok, de ez nemcsak hogy órával nem mérhető, hanem meg sem határozható.
Ez jó magyarázata lenne a makroszkópikus határozatlansági relációnak.
Végül is ezt kerestem. Megnyitottátok a szemem! Látok!!!

Előzmény: mmormota (16758)