Kedves Zolady!

Így, közel egy hét eltelte után is úgy gondolom, apukámnak így kellett elmennie.
Gondolkodtam rajta, lehet, hogy ha akarata ellenére visszavisszük a kórházba,
talán még most is élne, ha nem is sokat.
Nagyon sajnálom, ha valaki a kórházban személytelenül, szinte egy számmá változva
kényszerül távozni.
Azt is megértem, hogy nem mindenki teheti meg, hogy a szerette mellett maradjon az
utolsó percig.
Én örülök, hogy mellette lehettem, és a tesvérem is.
Úgy érzem, a lelkemben béke van.

A vizsgálathoz 20-án sok pozitív energiát sugárzunk!
Nemsokára tavasz!

Péter