Az a baj ezzel az idézettel, hogy egyrészt offtopic, másfelől megkérdőjelezhető a szöveg hitelessége. Bár arra mérget vehet mindenki, hogy az örmény kolostorokban még mindig rengeteg magyar vonatkozású anyag lappang.

 

A_GóbéFórumon_olvasom:

 

Nemrégiben kaptam kézhez Detre Csaba és Bérezi Szaniszló munkáját, amely részleteket közöl egy bizonyos Iszfaháni és Krétai kódexből, amely – Schütz Ödön egyik örmény nyelvű cikke szerint – már 1962 óta ismert, ám csak 1978-ban fordítottak le a grabar nyelvezetű óörmény munkából bizonyos részeket. Ezek a művek a Kr. sz. utáni Vl–VII. századból származnak, s a XVII. században kerültek az iráni Szurb Khácsi örmény kolotorba. A közzétett anyagok szerint a kaukázusi húnok egykori nyelvemlékeiről van szó, amelyek mind grammatikájukban, mind szókincsükben rendkívüli hasonlóságokat mutatnak a magyar nyelvvel. Hún-hun, nő-inü, úrnő-aszuni, fej-fe, kéz-kezi, szem-szöm, orr-ore, száj-szá, fog-puge, ér-iri, vér-veri, talp-talba, fia-vi, nagyapa-udatha, dédapa-ise, nagyanya-ike, öccs-ecse, feleség-eme, barát-baresi, fehér-péj, fekete-fektej, veres-verisi, sárga-sarakh, zöld-zezild, víz-vezi, tenger-tengri, erdős vidék-kert, ló-lu, kutya-kutha, hal-kala, madár-márti, sas-sas, holló-khullu, bika-büka etc. Szerepelnek történeti személynevek (Madü, Tuman, Balamír, Nimród, Atilla, Buda), csillagnevek, csillagképek nevei, évszakok, időszakok nevei, szerszámok, fegyverek, eszközök: kard-szurr, sarló-sarlagh, lándzsa-bara, íj-viju, balta-balta, kapa-taka, tükör-tiker, etc., italnevek (bor-bor), ételek, fogalmak. De feljegyeztek névmásokat (ez-ejsz, az-ojsz, az ott-oti), jelzőket (nagy-madü, kicsi-kücsü, magas-hegi, eszes-eszisi, régi-avesi), határozószókat (most-imaszt, itt-hitt, ott-hot, ki-küh, be-béh, fel-szu, le-va), időhatározók, kötőszavak, képzők, számnevek (egy-idzsi, kettő-keltü, három-khormu, négy-nijdzsi, öt-hütü, hat-hotu, hét-jeti, nyolc-loncsoj, kilenc-klüntiz, tíz-tíz), személyes névmások, igék, igeragozások (vagyok-ejn vojgum, vagy-ti vojgisz, ő van-űj von, leszek-ejn leszim, leszel-ti leszel, ő lesz-űj leszin, voltam-ejn volam, voltál-ti volajsz, ő volt-űj voloj). A tízparancsolat (Tizeszava) – Kivonulás könyve 20.1-21. Örmény betűkkel, de hún nyelven …A feljegyzett szavak fele rokon a magyarral, a nyelvtani szerkezet pedig erősen rokon, sokszor azonos. De nagy kérdés itt is a hitelesség!

 

Ahhoz, hogy a kérdéses kódexekkel érdemben foglalkozni lehessen, előbb tisztázni kell, hogy hamisítvánnyal állunk-e szemben, vagy sem. Konkrétan: a megfelelő tudósgárdának (MTA-sok is legyenek benne) kézbe kell vennie az ominózus köteteket, és elvégeznie a szükséges vizsgálatokat, értve itt például a grabar-örmény nyelvi elemzést, az íráshordozó vizsgálatát (papirológiai elemzés) stb. Jól tudjuk a Lukácsy vagy a Szongott által lefordított szövegekből, hogy éltek hunok a Kaukázusban, de ettől sajnos a két említett kódex még nem válik hitelessé.

 

Felkérte már valaki ilyen vizsgálatokra az Akadémiát? Tettek már javaslatot független tudóscsoport felállítására ez ügyben?