Pld. az az egyik problémám, hogy keresem a határozatlanság okát, ami állitólag létezik is, meg nem is. A kvantummechanikában igen, a makró világban nem.

Ennek egy okát abban vélem fellelni, hogy minden szituációban, ahol különböző dimenziók lehetségesek, csak egy közülük (ha úgy tetszik- két fél koordináta) lehet valós, a többi csak képzetes, fiktiv.- lehetőség, amely csak "valóra válhat".
Egy "Számoljunk egymással" topikban azt firtattam éppen, hogy nem helyes szétválasztani az algebrát a vektoralgebrától. Nem pont ezt, de így valahogy írtam.
Mert hogy a komplex számok nem a fordított műveleteknél keletkeznek, hanem eredendően léteznek. És már az egyenes műveleteknél- a szorzásnál is- bizonyos szabályok szerint kellene velük bánni. Vagyis megkérdőjeleztem azt, hogy egyszer egy az egy, hogy ez felírható egyáltalán?
Nézd csak meg. Ki is nevettek...

Mert, ha x^3-1=0 megoldása nem 1*1*1, akkor kérdéses az is, hogy ez megfordítva, szorzatként felirható e?
Kivéve a köznapi értelmet, ahol bizonyos elvek alapján ez megengedhető.
De nem a fizikában, mert akkor fontos körülmények, mint a határozottság- határozatlanság mennek veszendőbe.
Ha egy kicsit felülemelkedsz a megszokotton, megérzed a Minkowski 4 dimenzió visszásságát, hogy az csak egy irányított, x irányba kényszerűen elforgatott koordináta rendszerre érvényes. Vagyis ez a rendszer anizotrop, van egy kiemelt iránya.
Mert összesen hat dimenzió (hat félkoordináta) létezhetne, amelyekből csak kettő (+/-1) a valós, a másik 4 képzetes.
Ennek csak egy kiemelt részesete, egy x tengelybe történő kettős forgatása a Minkowski tér, a maga négy koordinátájával.
Pontosabban két dimenziónak inkább lenne mondható, mint négynek.