TIZESZAVA: Tízige: Tízparancsolat
A frigyládában: a Tízparancsolat, az ószövetségi, kora-középkori törvénytábla!
TIZESZAVA ( SzKhM/189) //M TÍZSZÓ (Tízige)
1. Hegü istahainitet ai urrusaghitet, urritet. 1. Tiszteld Istenedet és országodat, uradat!
2. Leszünüte keltüdisi istahainitekh. 2. Ne legyen idegen istenetek!
3. Aluvüne istahainje inejvet berüin száhátwra. 3. Ne vedd Isten nevét hiába szádra!
4. Suchütü isabikhet. 4. Ünnepeld meg őseidet!
5. Wüljüne. 5. Ne ölj!
6. Lopüne. 6. Ne lopj!
7. Tiknazirüne. 7. Ne paráználkodjál!
8. Hegaratü athaitet aj maiatet. 8.Tiszteld apádat és anyádat!
9 Auharüne klübarekatje inüt barunh((j?)át. 9.Ne óhajtsd felebarátod nejét,baromját!
10 Klübarekat(i)dima tüne ullü zedauwajildet. 10 Felebarátod ellen ne tégy ál (nok)
/ tanúbizonyságot!
(A szöveget a Kőrösi Csoma Sándor és Kelet népei című tanulmánykötet közlése alapján jegyeztem le. P. I.)
A Tízparancsolat tartalmilag nem változott. Hol van már a kőtábla, ezt pedig ezerötszáz év meg se karcolta! Az Iszfaháni kódex feltárandó szellemi világa olyan gazdag, hogy tereit felmérni külön-külön is szédítő. Hogyan fért meg Hunniában (Ez Antiqua Hungaria lesz a középkorban) a Suchazara és a Tizeszava? Milyen történelem, társadalom, mely kultúra képét tükrözi a kódex? Mi az örmény-hun együttélés tartalma?
1. Az első
„ szava” nyelvtanilag egy szép magyar mondat. Legfontosabb mondanivalójával az élen áll: Isten, az ország, az uralkodó iránti tiszteletre int.Tárgyát a háromtagú mellérendelő szószerkezet jelölt viszonyban álló tárgyragos szavakkal fejezi ki, közöttük egy kötőszóval.
Hegü: felszólító mód; a hegin ige közvetlenül, parancsként szól, elsőként;
istahainitet ~ istenedet ;
istahain +
it (birtokos személyjel, e. sz. 2. sz.) +
-et, tárgyrag.
Urrusagh + it + -et – mint előbb;
urritet ~ uradat ;
urr +
it +
et – mint előbb;
2. Leszünüte: a
leszin e. sz. 3. sz. + ü felszólító módjel + te tiltószó: ne legyen! Úgy látszik, az ü hátrafelé hat, így mégis van bizonyos „harmóniakeresés” , illeszkedés.
Keltüdisi: „kettedesi”;
keltü +
di +
si. Itt nem a
keltüsit találjuk, hanem a
keltüdi (tört) továbbképzését a –si sorszámnévképzővel. Mondatbeli jelentése: másod-, idegen;
istahainitek ~ istenetek:
istahain + itek – t.sz. 2. személyű személyjel (egy Isten, ti). Ez már a mai magyar. A szóalakban az ai diftongus után:
istahan, „a kétnyíltszótagos törvény” alá esve kiesik az
a (malina > málna), és itt van az Isthen, Isten.
3.
Aluvüne ~ ne vedd :
alu + vü + ne; a
vűn ige felszólító módban +
ne tiltószó. A szóelemek sokáig felcserélődnek. (V. ö. máshol: homolt > otthon).
Az
alu igekötő: alá (fentről). Fentről l
eveszi, nem pedig lentről felveszi a szájára - ez szemléletbeli különbség: „ne vedd le a szádra!” Nem kell fordítani, ezért a „leveszi rá” formula nem zavaró.
Istahainje inejvet; v.ö.
Vistaszpahja pusza (Hüsztaszpész fia) Perszepoliszi felirat. Istené nevet:
istahain + je birtokjel +
inejv –et. A birtok kifejezése: „istené nevet”. A birtoklás nem esik messze egyéb jelzéstől:
isteni nevet, olykor a végződések is egybeesnek.
A
berű tagadott állapotban áll, (talán, jelentése adott, de magyarul még nem szólalt meg). Egybe kell vetni a
berj = férj etimológiájával.
Száhátwra ~ szádra :
száha + tu + ra; száj + te + ra.
A magyar d (szád) birtokos személyjel eddig magas előhanggal szerepelt (
urrusaghit = országod). Ez a mély „magánhangzó-maradék”, amit D. Cs. w-vel jelöl, talán messzire mutat vissza az időbe (sumér du = te).
4. Az
isabikhet nyt. tárgy*
isaket lenne, birtoklás nélkül = ősöket. A
bi, mint annyi más hun elem, emlékeztet valamire. A sumerben ez birtoklást kifejező névmás, 3. személy. (V. ö.: Badiny)
5. A szó eleji msh. légiesedett:
wüljü. A felszólító mód jele (alanyi ragozásban) ű-ből fejlődik j-vé; az
ü mgh-t eleve j-vel ejtettük:
-jü.
6.
Lopüne ¤ Itt van egy számon nem tartott szó, a lopni hun megfelelője. Csak *
lopin vagy legfeljebb
*lopen lehet. Lupen?- fr. név (lüpen), pl.: Arsene Lupen.
7. A tiknazirüne ¤ (tik+naziren ¤?+ne) szó etimológiája ismeretlen. Valószínűsítem a
tik = tyúk szót első elemként. Megfigyeltük már a baromfiudvarban. Gyakran a tyúk kelleti magát, hogy kikezdjen vele a kakas…Ne tyúkoskodjál, „vagy valami efféle” lenne? Volt oka a későbbi szócserének? A metaforás kifejezés helyett közvetlen szó kellett: paráználkodik.
8. A
hegaratü helyén
hegatatü a várt forma: tiszteld. De így is gond van, mert a szó több egy szótaggal, ami egy többlet-képzőt ad ki. Ez a tat műveltető képző lenne, ha a várt t helyett nem r állna a harmadik szótagban. Így az elemek szerinti jelentés a
tiszteltesd lenne.
9. Az első szó jelentése nem ismert, ezért csak sejtett ill. kikövetkeztetett alakot tudok leírni:
*auharin? ~ óhajtani. A
hegaratü r-jét is látva – r-es nyelvhasználatra gyanakszunk. (V. ö.: józan – rózan, a magyarban.) Esetleg lehet az *
auhaitin ige . De lehet még az
*auhain is.
Klübarekatje inüt, barunh(j)át ¤: alapszó + je = felebaráté + (nőt) nejet; a baromját helyett vagyonát írtam, mert anyagi javakról, gazdagságról van szó, és a barom szó jelentése megváltozott.
10. Az
ullü ¤ valószínű jelentése:
ál;
zedauwajild ¤, az utolsó szó, bármilyen szépen, energiásan hangzik is, csak fordításban ismerős, származása – születése rejtély.
(Pető Imre hun anyagából)