Nagyon egyszerű. Atomóra kettyenésekkel számol (cézium adott átmenetének periódusideje). Legyen egy másodperc definíciója a Föld felszínén: x kettyenés.

A műhold pályán a spec+áltrel azt mondja, hogy az óra gyorsabban fog járni mondjuk 1%-kal (erős túlzás). De azt akarjuk, hogy továbbra is szinkronban legyen a felszíni idővel. Akkor legyen a műhold atomórája szmára 1 másodperc 1.01x kettyenés. Ezek után szinkronizálsz két órát, egy a felszínen, egy a műholdon, amikor a műhold először elhalad a felszín azon pontja felett, ahol a felszíni óra van. Műhold ezek után periodikusan elhalad a felszíni óra felett. Mit fogsz látni? Minden áthaladáskor még mindig szinkronban lesznek.

Ha ellenben műhold órája is x kettyenést nevezne 1 másodpercnek, akkor azt látnád, hogy minden egyes áthaladáskor előrébb tart: az elsőnél y másodperccel mutat többet, aztán 2y-nal és így tovább.

Ezt persze Te kiszámolod és beállítod tökéletes órákat, homogén gravitációs teret és tökéletes körpályát feltételezve. A valóságban semmi nem tökéletes, ezért azt fogod látni, hogy a szinkron sem lesz az. De vagy öt nagyságrenddel pontosabb lesz annál, mint amit a fenti machináció nélkül kaptál volna, és ami fontos: nincs benne tendencia, hol siet egy kicsit, hol késik, vagyis igazából tényleg csak kicsiny, véletlenszerűnek tekinthető hatások eredménye. Ezeket kiküszöbölöd egy pótlólagos szinkronizációval: az atomórák egyébként demokratikusan szavaznak arról, mennyi legyen a közös idő, mert feltételezhetően mindegyiket más hatások érik (hiszen a szisztematikus eltérést a fentiekkel kiküszöböltük), így sok óra között, hosszú távon ez kiátlagolódik.