"szerencsére -szerintem- igenis létezik olyan irodalomkritika, amelyik politikai értelemben abszolút neutrális.
olyan, amelyik nem lokális, nem röghöz kötött, semmiféle ideológiai érdek befolyásolni nem tudja, stb...."

Biztos van, csak valószínűleg - hogy finoman fogalmazzak -, nem hatolhat elég mélyre.
Egy művet ugyanis elég nehéz igazából megérteni is anélkül, hogy az ember elhelyezné azt térben, időben, ismerné az alkotót érő hatásokat, eszmei áramlatokat, satöbbi... szóval a műhöz vezető belső és külső világot.
Ezek nélkül nagyon jól lehet kritizálni a mű szerkezetét, a felhasznált szavakmennyiségét, gyakoriságát, meg a tökömtuggya mi minden adatot, de azt garantálom neked, hogy ezekkel egy tapodtat sem jutsz közelebb a műhöz néhány ezer kilométernél.

És akkor még a műélvezőről, mint befogadó-dekódoló egységről még nem is beszéltem. :)

(Nem véletlenül mondom mindig: egy művet szívvel-lélekkel élvezni kell, nem pedig elemezni. Az elemzés nem más, mint a mű meggyilkolása.)