Még viszonylag jól emlékszem rá, hogy amikor engem felavattak, akkor szerencsére odáig eljutottam, hogy a kabinomon megtaláltam az ajtót. (Mást tanultam a főiskolán, mint amit végül csinálni kellett.) Ezután nagyon kemény, mondhatni kegyetlen egy év következett, aminek végén az osztály ment lövészetre. Akkor már nemcsak az ajtót találtam meg a kabinomon. Aztán még egy év múlva elküldtek Debrecenbe egy átképzésre, ahol pont az a kabin hiányzott, amit tanulnom kellett volna. Viszont az elmélet az nem volt rossz. Eltelt még egy év, sikerült letennem a II. osztályú technikus vizsgát, és akkorra eljutottam oda, hogy technikusnak érezhettem magamat. Ekkor jött el az is, hogy megkaptam a második csillagomat is. Még emlékszem, hogy a parancsnokom azzal jött, hogy "Gratulálok abból az alkalomból, hogy végre tiszt lett!" Mééé? Eddig mi voltam? "Eddig csak hadnagy volt." Na most képzeld el, hogy ez még csak technikus, bár nem a leggyakorlatlanabb fajtából. És akkor hol van a századparancsnok, vagy a törzsfőnök, netán az osztályparancsnok. Ezek az emberek nem csak úgy teremtek ám!

Szóval 4 év múlva még semmi nem lesz.