Idézet Bökönyitől (i. m. 1–5. o.):

 

„1950 nyarán a Magyar Nemzeti Múzeum régészei ásatást kezdtek a Szentes határában lévő Vekerzugban. Céljuk az volt, hogy az évekkel ezelőtt ott feltárt szkíta sírok nyomát fellelve, az ottani dombon lévő szkíta temetőt feltárják. A munka nehezen indult el, mert az előző években talált sírok helyéről közölt térkép hiányos volt, s a környék lakói sem tudták azok helyét megmutatni. Így szinte csak találomra kezdték el az ásatást a kérdéses dombon, munkájukat azonban már az első napon siker koronázta: néhány órai munka után csontvázakra bukkantak, egy kettős lovas sír két lócsontvázára. Még ugyanezen a napon egy újabb kettős lósír került elő, melyben a két, egymással szemközt fekvő lócsontváz fölött négy vasabroncs és kerékagy (persze rozsdás, sérült állapotban) és nagy halom faszén feküdt. Később még további hat lósír került elő – egyes sírokban a lócsontváz mellett kutyacsontváz is feküdt –, nem beszélve a nagyszámú emberi sírról.

 

A második kétlovas sírban lévő négy kerékabroncs és kerékagy kétségtelenné teszi, hogy a sírba a lovak mellé kocsit is temettek. Felmerül azonban az a kérdés, hogy hogyan. Erre a lócsontvázak fölött található nagy tömegű faszén és az abroncsok helyzete ad feleletet. A faszenek arra mutatnak, hogy a kocsit felgyújtották, elégették, és csak azután került a sírba. Nyilván a sír szélén gyújtották meg, és mikor már jól égett, bedöntötték a sírgödörben fekvő két lóra. Hogy a farészek még éghettek a bedöntéskor, bizonyítja az, hogy a lovaknak azon csontjai, melyeket csak bőr fed, és hús nem, égésnyomokat mutatnak, tehát az égő fa vagy az izzó parázs átégette a bőrt, és megégette a csontokat is. Ezért fekszenek az abroncsok kettesével egymás felett és nem egymás mellett, mivel a kocsi az oldalára dőlt.

Az eltemetett kocsit a lovak szerszámzata alapján az i. e. VI–V. században idekerült szkítáknak tulajdoníthatjuk. A lelet azért jelentős, mert ez a legrégibb kocsilelet Magyarországon [Néhány esztendővel Bökönyi művének megjelenése után, 1954-ben publikálta Soproni Sándor a budakalászi kocsimodellről szóló beszámolóját A négyezer éves agyagszekér címmel. Az említett lelet a kő-rézkori Pécel–badeni műveltség területéről került elő, s a mai napig a legkorábbi ismert kocsiábrázolás Európában – Kadasman-Harbe.]

 

A kocsi és a két lócsontváz kibontása után sor került annak a Nemzeti Múzeumba való beszállítására. Ez a legmodernebb módszerrel, az eredeti helyzetben való kiemeléssel történt. Ezt restaurátoraink úgy hajtották végre, hogy a sír nagyságának és mélységének megfelelő erős deszkakeretet készítettek, amelyet a körben lenyesett és így a környezetéből kiemelkedő sírra mintegy ráhúzták. Ezután a keret alatt a földet elfűrészelték, de úgy, hogy helyére fokozatosan erős deszkalapokat helyeztek, melyeket a sírt körülvevő deszkakerethez csavaroztak. Ezzel a sírt a benne levő csontvázakkal és kocsimaradványokkal együtt elválasztották az anyaföldtől, anélkül, hogy a tárgyakat eredeti helyzetükben megbolygatták volna. Ezután gipsszel kevert fűrészporral a sír felszínének egyenetlenségeit kitöltötték, s végül a sír tetejét is lefedték deszkákkal, melyeket az alul lévőkhöz hasonlóan itt is az oldalfalakhoz erősítettek. Ezzel az egész sír egy minden oldalról zárt tégla alakú dobozba került, melyben oly szorosan feküdt, hogy mozgatható és forgatható volt, anélkül, hogy a benne levő tárgyak elmozdultak vagy megsérültek volna. A kiemelés méreteire jellemző, hogy hozzá ⅓ m³ deszkát és gerendát, 3 ½ m³ fűrészport és kb. 2 q gipszet használtak fel. Az így ládába helyezett sír súlya kb. 5 tonna volt. Az eredeti helyzetében (in situ) felvett sírt azután teherautón Budapestre szállították, és a régészeti kiállításon helyezték el. Itt még a sír kibontása, földjének átitatása és a lelettárgyak preparálása és konzerválása, a láda üvegezése következett, s ezen eljárások után nyerte el ma látható alakját.

 

Ami a kocsi formáját illeti, az a legegyszerűbb volt …A szekér fala valószínűleg tömör, s nem rácsos volt; vasalások ugyanis nem kerültek elő. Ilyen szekereket számos szkíta ábrázolásról ismerünk.

 

A kerekek küllősek voltak, éspedig az abroncson átütött küllőszegek alapján hat-hat küllőjük volt. Az agy vasból készült, és a tengellyel együtt forgott, nem pedig a tengelyen.

 

A szkíták mint igazi nomád nép igen sok és igen jól megépített szekeret használtak, melyeken vándorlásaik közben laktak. Hérodotosz, a nagy görög történetíró írja róluk, hogy …magukkal hordva házaikat, mindannyian nyilas lovasok …s lakásuk a szekerükön van (Hérodotosz IV, 46). Hippokratész görög orvos még részletesebben ír erről, mondván, a szkítákat nomádoknak hívják, mert nincsenek házaik, hanem szekereken laknak. A szekerek közül a kisebbek négy-, a nagyobbak hatkerekűek. Ezek gyékénnyel vannak borítva, a házakhoz hasonlóan egyszerű vagy háromszoros beosztással, s egyszersmind sátort képeznek eső, hó és szél ellen. A szekereket két vagy három pár szarv nélküli ökör húzta. Itt élnek a nők gyermekeikkel, míg a férfiak lovon ülnek, s utánuk mennek baromcsordáik, szarvasmarháik és lovaik, s addig tartózkodnak egy helyen, míg elég legelőt találnak barmaik, azután pedig más vidéket keresnek fel. (Hippokratész: Περι αερων, υδατων, τοπων 18.) A szkíták kocsin hordozott házait Aiszkhülosz is említi (Prométheusz 708–709). Néha a kocsira piramisszerű tornyocskát helyeztek, melyen elöl és hátul is nyílás volt. Ez talán védekezési célokra szolgálhatott; szekértáboroknál a bástyák szerepét játszhatta.

 

…Ezek a kocsik aztán a gazdagabb szkítáknál díszesebbek voltak, a rudak végén bronzcsörgőkkel, szarvastehén-szobrocskákkal (úgy látszik, a szarvas totemállatféléjük lehetett, amire az aranyszarvas-pajzsdíszítések is mutatnak), oldalaikon arany- és ezüstveretekkel; a szegényebbekéi pedig egyszerűbbek, csupán vasveretekkel, esetleg vasalkatrészek nélkül, csupán fából készültek. A Szentes-Vekerzugon eltemetett kocsi az egyszerűbbek közé tartozhatott. Lehetséges, hogy kimondottan temetkezési célra készülhetett, és ezen hordozták a halottat messze vidékeken. A szkítáknál szokásban volt ugyanis az előkelő halottakat több hétig ide-oda hordozni országukban. Az, hogy előkelő halott temetésekor ilyen egyszerű kocsit használtak, kapcsolatot mutat azzal a ténnyel, hogy a temetőben eltemetett lovak között több sánta volt, tehát a jobb lovakat sajnálták eltemetni a halottal. Hasonló jelenséget észlelt Calkin szovjet szerző az altáji kurgánok lovainak vizsgálatakor, ahol 28 eltemetett ló mindegyike sánta volt.”